Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

67 egy kőpillér egyik oldalán (8. kép) látjuk egész alakját a typikus állásban, keresztbe tett lábakkal, a derekán felkötött tunicában és rajta a vállán átvetett köpennyel, fején a phrygiai süveggel. Azok a pillérek, mint ez is, melyek a sírkerítés sarkait alkották, tartották Attis kerek szobrait. Az egyik még egészen épen maradt (5. kép), jobbkezét a pásztorbotra (pedum) téve, a másikat pedig, azon könyökölve, úgy tartja, mintha fejét hajtaná reá. Egy másik kis szobrának lábai csonkák (7. kép), de még látni, hogy a bal fel van húzva és arra felé nyúlt a kéz, hogy megpihenjen rajta és a pásztorbot végét fogja. Fejtartása egyenes és éppen csak a sapkája vall Attisra. A harmadik Attis szobornak nincs feje (9. kép) és legfeljebb annyiban más, hogy a pedumot nem a bal-, hanem a jobboldalán tartja. De Attis aligha volt több a rómaiak szemében, mint hogy a gyász kifejezésére szolgált. Annál buzgóbb hívei voltak a perzsa Mithrasnak, nemcsak azok, kik magukkal hozták tiszteletét Keletről, hanem a rómaiak is. A vallása még leginkább megőrizte eredeti formáit. Neki van a legtöbb temploma és oltára. A legérdekesebb oltár (42. kép) most is az övé. Aki fiával (cum filio suo) szentelte neki : D(eo) i(nvicto) M(ithrae), Caelíus Anicetus, neve után ítélve, eredetileg görög rabszolga volt, ki felszabadításakor elnyerte a római polgárjogot és latin noment. Az oltárt gazdagon díszítik a figurális ábrázolások, melyek csak Mithrasszal kapcsolatban érthetők. Tetején, a magas abacus előlapján váza, a két sarkán a Mithras-kultuszból jól ismert fáklyatartók, akik azonban itten paizzsal vannak ellátva. Két oldalán pedig egyformán stilizált akanthus-díszítmények, melyek úgy néznek ki, hogy skorpióknak is tarthatjuk. A középső törzs egyik oldalán (42 b. kép) az oroszlán, lábai alatt egy állattal, amint szintén előfordult a mithraeumokban, a másik oldalán (42 a. kép) pedig egy madár, mely azonban nem annyira hollónak látszik, mint inkább galambnak, csőrében nyilat tartva. A felirat alatt kivájt üreg, mely a barlangra emlékeztet, szenteltvíztartó volt, mint a váza, mert oldalán van a nyílás az ólomcső számára, melyen át a vizet bevezethették. Nem szólanak magának Mithrasnak, de kétségkívül összefügg vele az a négy oltáralakú kő, melyeket egy épületben, egymás mellett sorban állva találtunk és ezért azt Mithras-szentélynek tartottuk. így csak ott, ahol Mithrast tisztelték, állhatott az oltár (43. kép) a sziklának szentelve, melyből Mithras született: Petrae genetricl. Egy talapzatnak Solls ara felirata van (44. kép) és a rajta állott szobor bizonyára a Napistent ábrázolta, akit Mithrasszal azonosítottak. A Leonl dedikált kis oltár (45. kép) is könnyen érthető, jelentvén az oroszlán a tüzet vagy világosságot. A negyedik oltárnak felső része, hol az állhatott, kinek volt szentelve, hiányzik (46. kép), 9*