Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

többesszámot (így: eqq.) használja. Van még egy oltár (32. kép), melyen azonban Juppiter és Liber pater együtt vannak említve, a nélkül, hogy a kettőt et kötné össze. A dedikáló a maga és a tűzoltó collegium zászlótartóinak (vexillarii) jólétéért szentelte. A további személynevek a zászlótartókat jelenthették. Minervának volt ajánlva egy talapzat (39. kép), melyen az istennő szobra állhatott. A felirat is, mely átokkal sújtja azt, ki a helyet berondítja, inkább talapzatra, mint oltárra való. A torso (41. kép), mellén az aegisszel, Minerva egy kis ülőszobrához tartozott. Márványból faragva van Minervának egy kis mellszobra (40. kép), mely görög minta után készült és valószínűleg idegenből került hozzánk. Ezen három főistenség mellett lakosságunkat nyilvánvalóan közelebbről érdekelték azok, kik mindennapi életükkel valami kapcsolatban állottak. Ilyen volt a kereskedők istene: Mercurius. A legszebb oltárunk (36. kép) neki van szentelve (sacrum). De csak ennyi áll rajta, a dedikáló még nevét sem jegyezte föl. Mercurius kőfeje (37. kép), a kalapjából kiálló szárnyakkal, kerek szobráról tört le. Talán őt ábrázolta egy csonka relieftábla meztelen, ifjú alakja (38. kép) is. Az emberi egészséget, a gyógyítást szolgálták Aesculapius és Hygia. Csupán Aesculapiusnak állított egy oltárt (1. kép), Ti(berius) Martius Castrensis, a II. segédlegio orvosa. Az időt a két consul helyett annak neve jelöli meg, aki akkor consul de(signatus) volt. Ellenben mind a két istenségnek szól egy másik oltár (3. kép), a dedikáló puszta nevének felemlítésével. Egy táblán (2. kép) olvassuk a feliratot, amely azonban olyan, mint az oltároké. Aesculapiusnak és Hygiának Aug(ushs) van szentelve. (sacrum) és a záróformula v. s. I. I. m. Csakhogy a dedikáló, a sírfeliratokhoz hasonlóan fölemlíti atyja, a tribus és szülőhelye nevét. A tábla hossznégyszögű formája világosan mutatja, hogy egy épület falába kellett beillesztve lennie. Ez pedig nem lehetett más, mint a katonai kórház, mert a dedikáló annak egyik altisztje, opt(io) valetudi(narii), és mint ilyen a táblát elhelyezte (posuit). Még a napot is följegyezte. Ezt a három kőemléket csakugyan közel egymáshoz találták, ahol a legio kórháza állhatott. A szőlő és bor isteneit, Bacchust és Ariadnét a rómaiak mint Libert és Libérât tisztelték. Egy votivtábla (33. kép) alján olvassuk, hogy azt nekik egy kiszolgált katona, ex evok(ato) dedikálta. Római neve van és azt hihetnők, hogy Liber és Libera római istenek voltak. A tábla domborképei azonban Dionysost és társait ábrázolják. Jobbra áll a szőlőfürtös fejű, meztelen Dionysos, felemelt balkezében a thyrsus, leeresztett jobbkezével a