Budapest Régiségei 12. (1937)
Nagy Lajos: A csúcshegyi római villa Óbudán 25-60
44 külöz. Hasonló edények ismeretesek voltak már a Raktár-utcában feltárt ó-keresztény cella trichora felső rétegéből (Nagy L., Az óbudai ó-keresztény cella trichora a Raktár-utcában, 70. old., 48. kép). Ilyen durva edénytöredékek szórványos előkerülése nem ad megbízható készítési időpontot, a népvándorláskor durva edényei között is előfordulnak. Besímított dís^ü edények. A 6. és 7. számú helyiségekben már a villa részleges pusztulása után jelentkező felső rétegből kerültek elő (7. kép 1—2. számok). Egy-egy edényből nem maradt fenn sok töredék, de olyan jellegzetes részek, hogy kiegészíteni s eredeti formájukat visszaadni sikerült. Jellemzőjük a szürkére égetett anyag, korongon készültek, külsejük fényesre dolgozott s erre fapálcikákkal besimított díszítés jött. A díszítés hullámvonal, keresztező vonal, sakktábla minta. Ez a díszítés és forma a Kr. u. IV. század második felében lép újból fel s mint Alföldi András kimutatta, jellemző a magyarországi hún-korszak leleteire. (Leletek a hún korszakból és ethnika szétválasztásuk). A legújabbi tabáni ásatások alapján magyarországi eredetére is rá tudunk mutatni (Nagy L., Tabán a régészeti ásatások világában. Tanulmányok Budapest múltjából IV.). A késő La Tene-kulturában a tabáni anyagban első helyet elfoglaló motívum, mely átmegy a római uralom idejébe. Feltalálható nagy számban a nyugati korai császárkori kerámiában barbár és korai római edényformákon (v. ö. Germania 11 (1928) S. iio. Abb. 9—10). A II— III. századi edényeken alig jelentkezik, viszont a IV. század végén, mikor a barbár formák ismét jelentkeznek, gyakori jelenség. A késő-római erődök datált leletanyagában nagy számmal ismerjük. Jellemző, hogy Angliában is ekkor jelentkezik ismét és pontosan meghatározható a Scarborough melletti őrtoronyban, mely 3 69 előtt nem épülhetett és 3915—400 közt már el is pusztult (Philip Corder M. A., The Roman Pottery at the Crambeck, Castle Howard; Germania 14 (1930) S. 40). Az aquincumi védrendszer Valentinianus korában épült őrtornyaiban is megtaláltuk, így pl. Budakalászon, de csak kis számban. A 400 körül elpusztult leányfalusi burgusban azonban már a zománcos anyag mellett nagy számban szerepel. — A csúcshegyi edényeink kora is a IV. és V. század fordulójába visz bennünket s bizonyítja, hogy a félig elpusztult villában ekkor még a barbárok beköltöztek. Fémtárgyak. A leletek közt kevés bronz- és vastárgy fordult elő. Római kori darabjaink között egy-két bronzpánt, vasszegek, ólomcsőmaradványok szerepelnek. A villa délkeleti sarkán kívül, a felső rétegben római cserepekkel keverten egy vassarkantyút találtunk (8. kép). Formája korhatározó s a XV— XVI.
