Budapest Régiségei 12. (1937)

ÉRTESÍTŐ - Nagy Lajos: A pesti ötvöstárgyak jelzése a XVIII. században 292-296

292 gedte fantáziáját. Képzeletének nekirugaszkodása főként a Gellérthegyen-túli fantasztikus hegyekben nyilvánul meg. Az alkotás fővonásaiban természetesen egyezik a valósággal, különösen a Vár sikerült jól, úgyamint előttünk elterül, körülbelül a Rózsadomb tetejéről nézve. A kép felírása egy kis fehér táblán a következő : BVDA VNGARIA C PVT EX Ezt a többé-kevésbé elmosódott írást mi így egészítjük ki: BVDA VNGARIA CAPUT EXPUGNATA. Ha jól megfigyeljük az alkotást, azt kell megállapítanunk, hogy eredetileg" nem is képnek készült. A Gianni Caproni tulajdonát képező festmény tulajdonképpen gobelin-terv. Az egész mü előterét leszámítva, halványzöld, sárga, kék, szürke színével, mély távlatot kifejező rajzos tájékával a gobelin-terv céljait szolgálja. Hogy pedig a távlatot a mű mestere fokozza, az előtér fáit, figuráit a jobboldal puskapor-füstös felhőit sötét színekkel festette. De az egész mű dekoratív célzata, a színek összeállítása mind azt bizonyítják, hogy ez a vászon egy falkárpit vázlata. Ha ehhez a festményhez mi a XVII. századvégi, XVIII. századeleji idő szokványos gobelinkeretét hozzáképzeljük, mondjuk gyümölcsfüzéreket, harcieszközökkel: szablyákkal, puskákkal, dobbal, kürttel, sassal, oroszlánfejjel megtűzdelve s ha ennek a keretnek közepére címert is képzelünk, úgy kész a teljes gobelin, amelynek azután már megbocsájtjuk, hogy a városkép egy kis poetica licentiával készült, túlzással, épúgy mint a korabeli versek, amelyek olyan kedvesen nagyotmondók, mint azt De'Angelis, La Mandola című művében «Sereniss. Dúca di Lorena»-hoz írja : «Buda a te: védi i fulmini che scaglia Ne le viscère tue Giove terreno : Questi è Carlo il Buglion, Marte in battaglia Che fa sentirsi i terremoti in seno». Mennyire egy a hangja a versnek és a gobelintervnek. De hiszen létrejöttük ideje is megegyezik. A XVII. század végéig, a XVIII. század elejéig visszanyúló terv sorsát napjainkig nem tudjuk követni. Nem ismerjük, nem is sejtjük, hogy a firenzi Arazzi szövődé, amely 1738-ban megszűnt, vagy a római S. Michèle a Ripa-ban működő műhely részére készült elgondolásnak, a Caproni tulajdonát képező ostromképnek ki a mestere s kinek a számára, megrendelésére készült. Dr. Ja)c\ay János. A pesti ötvöstárgyak jelzése a XVIII. Szásádban. A XVIII. századi pesti ezüstművesek készítményein szerepelő városi hitelesítő bélyegek változatai nem ismeretlenek a szakirodalomban (1. Iparművészet Könyve III. 26. 1. ; M. Rosenberg, Der Goldschmiede Merkzeichen 2. (191

1) c. műve azonban figyelembe sem jöhet). A városi hitelesítőjegyből vont korhatározások azonban ma már tarthatatlanok ; ennek oka a bélyegek gyűjtésének egyoldalúságában rejlik, mely nem terjeszkedett ki éppen Pestre nézve a levéltári kutatások alapján álló, mint egyedül elfogadható hiteles ellenőrizésükre. A törökök elűzése után Pest nem lendül fel oly hamar, mint testvérvárosa, Buda. Budán még a török uralom alatt is virágzó ötvösségről van tudomásunk. 1689-ben a budai városi tanács elismeri az aranyművesek és puskaagykészítők ideiglenes közös céhének előljáróválasztását, s az erről szóló leirat Buda és Pest városok művészi aranyműveseinek és puskaagykészítőinek van címezve és négy aranyműves nevét tartalmazza (Elias Lakazkonez, Nikolaus Lakazkoniz, Michael Juritsih, Martinus Shrekonizh). E nevek közül egy sem fordul elő a pesti polgárok anyakönyvében, e mesterek mind a négyen budai katotikus rácok, különben az okmá-