Budapest Régiségei 12. (1937)

ÉRTESÍTŐ - Jajczay János: Egy újabban felfedezett, Buda 1686-os ostromát ábrázoló képről 288-292

200 A lapnak címfelírása is van fent középen, egy barokkos kartusban: «PIANTA ET ELEVATIONE DELLA REALE CITTA E FORTEZZA Dl BUDA CAPITALE DEL REGNO D'VNGARIA ASSEDIATA DALL ARMI DELLA CAC. CES. M* DI LEOPOLDO P° IMPERATORE LI 20 GIOGNO 1686. NEL ANNO X° FELICE PONTIFICATO DI N. S. PAPA 1NNOCENTIO XI. E PRESSA LI 2. SETTEMBRE 1686». A cím alatt számjelzések, amelyek a seregek állását magyarázzák. A karc bal felső részén zászló, melyen a betűjelzések topográfiai utalások. Ezzel a sok eseménnyel zsúfolt lappal mindenben megegyezik a Fővárosi Múzeum fentebb említett festménye, csak a cím és a magyarázatos írás maradt le róla. A karcról készült festmény bágyadt színeivel, vaskossá vált vonalaival nem közvetíti azt a művészi hatást, mint az eredeti, üde, mozgalmas, fekete-fehér ellentétdús, rajzos grafikai lap. A De Rossi kiadványban ezen a Vedután kívül még két budai ostromkép található éspedig a ió-ik és a 18-ik lapok, amelyek éppúgy, mint a legtöbb budai XVII—

XVIII. századbeli látkép csak nagyjából tartanak igényt a topográfiai hűségre. A Teatro della guerra címlapját, amint azt lent baloldalon a felírás : Vin. Mariotti delineauit, et sculp, elárulja, Mariotti készítette. A mű többi lapján ezt a jelzést sehol sem találjuk, a címlap technikai megmunkálása és stílusa azonban annyira megegyezik a többi lappal, hogy bátran feltételezhetjük, hogy az egész mű illusztrálását Mariotti végezte. Erről a Mariottiról, bár kitűnő grafikus volt, keveset tudunk. 1603-ban Pozzónak a perspektíváról szóló munkájához ő készítette a metszeteket. Ismerünk egy Ignazio és egy Vinzenzo Mariottit. Némelyek azt tartják, hogy mindkettő tulajdonképpen ugyanazon személy. Ignazióról feljegyezték, hogy 1675-ben született, ezek szerint tehát a Pozzo-féle könyvhöz készült metszeteket 18 éves korában készítette. A Mariotti karc után készült a Fővárosi Múzeum-beli kép, amely amint már említettük művészeti szempontból jelentéktelen, azonban kultúrhistóriai jelentősége fontos. A legújabban Milanóban felbukkant Buda visszafoglalását ábrázoló festmény sem valami zseniális kiválóság kezemunkája (2. kép), mégis minden kulisszaszerűsége ellenére festőiség nyilvánul meg benne. Ez a nagyméretű vászonra festett ostromkép a 78 napig tartó küzdelem egy drámai momentumát örökíti meg. Szulejmán nagyvezér 70 ezer főnyi felmentő serege akar a Várban szorongatottak segítségére lenni. Amint tudjuk az ostromlók külső támadás ellen épített védelmi vonalát a török felmentő sereg nem tudta áttörni. Csak egy egész jelentéktelen számú janicsárnak sikerült a Hűvösvölgy felől a Várba bejutni. Azt a pillanatot örökítette meg a milanói kép ismeretlen festője, amidőn a törökök egy magaslatról megpillantják a keresztények erős védőövezetét és a vár ellen éppen folyamatban levő támadást. A keresztény seregek a magas védősáncok mögül csatarendben sorakoznak fel. Dragonyosok vágtatnak, gyalogosok oszloprendben menetelnek, dunai naszádok és hadihajók megütköznek és az ágyúk piszkos füstje az egekig tör. Feszültséggel teli, izgalmas mozzanatok töltik ki az egész teret. A pest-budai oldalt éppúgy, mint a Margitszigetet pontonhidak kötik össze. A kép túlságosan zsúfolt ; ennek a festménynek a sokat akarás a hibája. Az apró jelenetek miniatürszerü precizitása elvonja a lényegtől a figyelmet. Az odapepecselt házacskák, sáncok, emberek, lovak, katonák, külön-külön megfigyelve igen szórakoztatóan hatnak. Budát, Pestet valami szokványos metszetről rajzolta le a festmény ismeretlen alkotója, de nem valami exakt módon s ahogy eljátszadozott festés közben, szabadjára en-