Budapest Régiségei 12. (1937)

ÉRTESÍTŐ - Jónás Elemér: Két római denárlelet Aquincumból 278-288

286 2 54- S. 95. sz. C. 1073. sz. _ ,„ 1 db 255. S. 97. sz. C. 1062. sz._ _ „_ 1 « 256. S. 105. sz. C. 1174. sz. „,. „_ 3 « 157. S. 107. sz. C. 1120. sz.,„ ,„. ,

M 2 « 258. S. 110. sz. C. 1149. sz. , 2 « 259. S. in. sz. C. 1143. sz.„ 1 « 260. S. 112. sz. C. 1155. sz. 3 « 261. S. 113. sz. C. 1093. sz „ 1 « 262. S. 117. sz. C. 1140. sz. „ 2 « 263. S. 119. sz. C. n 16. sz.„_ 1 « 264. S. 121. sz. C. 1103. sz. „„ „„ 6 « 265. S. 124. sz. C. 1152. sz.„~ .„, .,„ 1 « 266. S. 125. sz. C. 1153. sz. 1 « 267. S. 127. sz. C. 1131. sz. „„ „„ ,„10 « Kr. u. 123—128/g. 268. S. 179. sz. C. 358. sz. ,„ 7 « 269. S. 183. sz. C. 353. sz. „„ 17 « 270. S. 187. sz. C. 465. sz. „ 1 « 271. S. i65. sz. C. 381. sz. ,„, „„ „„ 1 « 272. S. 167. sz. C. 328. sz. „„ 3 « 273. S. 169. sz. C. 374. sz. ~~ 1 « 274. S. 171. sz. C. 392. sz. „,, „„, _ 4 « 275. S. 174. sz. C. 341. sz. ™ 2 « 276. S. 177. sz. C. 390. sz. „„ „„ _ 9 « A lelet legrégibb darabja az a dénár, amelyik Grueber *• szerint a római köztársaság pénzverésének II. periódusában, a Kr. e. 217—197 évek közt verettetett. Ezt követi 47 dénár a triumviri monetales-ek korából. A köztársasági pénzek sorát Marcus Antonius triumvir rossz ötvözetű pénzei, légiós denárai zárják be, amelyek tömegesen jönnek elő a hasonló korbeli leletekben is. E jelenségnek egyedülálló magyarázata, hogy míg a régi, nehezebb pénzláb alapján vert, azonban a hosszabb használatuk által súlyúkban s így értékükben erősen megcsökkent köztársasági dénárok sokáig forgalomban maradtak a velük körülbelül egyenlő értékű rossz ötvözetű Marcus Antonius-féle légiós dénárokkal, addig a császárkor első 1 V. ö. Grueber id. m. 50. o. «Series II, with moneyers' symbols». veretei — amelyeknek belértékük nagyobb volt — lassankét a forgalomból ki lettek vonva. Nero redukálja a dénárt úgy súlyában, mint finomságában (súlya 1

he fontra, ezüsttartalma pedig 90%-ra szállt alá). Ennek az újfajta Nero korbeli dénárnak belértéke megfelel, egy régi, kopott s így csökkent súlyú vagy egy rossz ötvözetű Marcus Antonius-féle légiós dénárnak. Ez a magyarázata egyúttal annak, is, miért csak Nero dénárjaival kezdődik zárt leleteinkben a császárkori ezüstpénzek sora. Feltűnőbb azonban, hogy I. Jubának, Numidia királyának (uraik. Kr. e. óo—46.) egy ezüstpénze is volt a leletben. Ezek a távoli veretek — tudomásom szerint — még sohasem fordultak elő hasonló korú, zárt leleteinkben. Felbukkanásának legkézenfekvőbb magyarázata a korabeli római dénárral egyező súlya és nagysága. Ez tette ugyanis lehetővé, hogy egy még oly kevéssé kulturált provinciában, mint amilyen a Traianus korabeli Eszakpannonia lehetett, a kurrens pénzek közt elfogadták. Ilyen pénzek ugyanis az itáliai hasonló korú leletekben nem fordulnak elő. így magyarázható a lyciai és az amisosi drachmonok szereplése is az ilyen összetételű éremkincsekben. Ilyenek főként Germániában és Pannoniában; szoktak előkerülni. Már Regiing is felismerte ezek fontosságát és nagy gonddal gyűjtötte össze mindazon leleteket, amelyekben ilyenek fordultak elő. Összesen 9 zárt leletet sorol fel 1912-ben írt cikkében, 2 amelyekhez — csak Pannónia területéről — azóta még a következő, új leletek csatlakoznak : A győri 3 lelet, 3 lyciai drachmonnal. 1915 2 Kurt Regiing : Römischer Denarfund von Fröndenberg. Zeitschrift f. Numism. XXIX (1912). Sonderabdruck, p. 47 ff. 3 Lovas Elemér ismertette a győri szent Benedekrendi katholikus gimn. 1915 —16 évi értesítőjében (29. o. skk.)