Budapest Régiségei 12. (1937)
ÉRTESÍTŐ - Nagy Lajos: Az Aquincumi Múzeum kutatásai és gyarapodása az 1923-1935 években 261-275
26$ AVGVSTVSF (háromszor), COMITIALISF, PERGAMVS, CERIALISF (retrograd kétszer), BFATTONÍ (retr.) stb. Egy tál peremtöredékén bekarcolt írást, [MJONTANVS, találtunk. Egyéb felemlítésre méltó tárgyak még egy antefixum, Minerva torzó mészkőből, egy nagy korinthusi oszlopfő, egy ólomkulcs. A civilváros falától nyugatra sem szakad meg az épületek sora. 1929-ben a HÉV új sínpá rjának a fektetésénél e#v s/ent u%mellékletet tettek a sírba, ezután a sírt kőlapokkal befedték és halmot hánytak feléje. Csontvázsír kevés volt, de ezek már egy későbbi korba valók, mikor e temetőben csak egyes betemetkezés fordul elő. Sírköveket alig találtunk. Előfordul a síroltár is két esetben. Rendes azonban a cippus. Lucilia sírkövét egy nagy fenyőtoboz díszíti. T. Plotius Pampilus-nak, a legio II adiutrix katonájának a sírkövén koszorúdíszt kapunk, a tympanonban pe dig Meduza-főt. Ez a szerű épület jött elő, nem messze tőle pedig egy kővel szépen kirakott favissa. Ezt üvegtöredékek, terrasigillata csészefenék AVENTINIM jelzéssel, reliefdíszes sigillatadarabok s durvább edények töltötték meg. Ugyancsak ezen a környéken, valamivel közelebb a m. kir. katonai anyagszertárhoz (a régi lókórház) egy fazekastelepre bukkantunk. Előkerült két kis kemence és egy kút. Ez a gyár elsősorban mécseket gyártott. Már korábban is behoztak e vidékről 20 db mécsmintát. Specialitása volt a díszes fogójú serleg, applikált díszü edény (a díszítések közt egy thrák gladiátor is előfordult) és vörösszínű pannóniai bonyomott díszű edények készítése. De gyártott ezeken kívül durva konyhaedényeket is. Kora Traianus és Hadrianus uralkodásának az ideje. A régi lókórháznál kezdődött a civilváros legkoraibb temetője, melynek felásásával 1926-tól 1928-ig minden-évben több hónapot töltöttünk el. A temető felásott része az Aranyhegyi-árok két oldalán az esztergomi vasút óbudai állomásépületéig húzódik. Összesen 261 sírt bontattunk fel. 50 esetben a sírokat fallal körülvett családi sírkertekben találtuk (area macerie cincta). A temető kora Vespasianustól Antoninus Pius uralkodása végéig terjed. Altalános volt a halotthamvasztás. Urnasírt csak egy párat találtunk. A halottakat általánosságban koporsójukkal együtt a sírban égették el s az elégetés után a hamvakat érintetlenül hagyva Budapest Régiségei. XII. katona Celeiaban született (natione Noricus) s Alexandriában halt meg, sírkövét örököse állította. Ez egy kenotaphium tulajdonképpen, mert a sírkő alatt sír nem is volt. T. Magius Clemens a legio X gemina veteranusa volt, s sírfelirata a sírkert falába volt beerősítve. Egy feliratos kőről megtudjuk azt is, hogy a kölni polgárok (cives Agrip(p)inenses) egy sír építéséhez 72 dénárt adtak össze. Legszebb kőemlékünk azonban az a bikaszobor, mely még 1922-ben került elő az új árok ásásánál s minden valószínűség szerint egy síremlék tetejét díszítette. A sírokban legtöbb esetben változatos mellékleteket találtunk. Ezek egy része az Aquincumi Múzeumban négy szekrényben már ki van állítva. A sírmellékletek tükrözik vissza a temetkezés idejének igazi kultúráját. Temető volt a civilvárosból délre vezető út mentén is. 1931-ben a Szentendrei-úton, a Schütz-vendéglő előtt, csatornázás alkalmával egy sírkőtöredék került elő, egy klinén fekvő alak, mely típus a keleti szarkofágok tetején fekvő elhúnytábrázolásokat juttatja eszünkbe. Nem messze e helytől Czinkoczki György földjén (h. szám 19362) megtaláltuk az utat, s mellette két durván faragott szarkofág és egy téglasír került elő, melyekben azonban melléklet már nem volt. A gázgyár területén is kerültek elő sírok, így 1925-ben az új szénörlőtelep alapásásakor két durva szarkofág és egy csappal ellátott sírkő maradványa, melyet egy collegium állíttatott. Az egyik sírban egy ép 34
