Budapest Régiségei 12. (1937)

ÉRTESÍTŐ - Nagy Lajos: Az Aquincumi Múzeum kutatásai és gyarapodása az 1923-1935 években 261-275

AZ AQUINCUMI MÚZEUM KUTATÁSAI ES GYARAPODÁSA AZ 1923—193i5 ÉVEKBEN IÇ2J—IÇJI Budapest területén őskori lelet kevés került elő. Egy urnasírt ástunk fel az Aranyhegyi-árok mentén közvetlenül a nagy korai-római temető területén. Szórványos leletként a Leipzigercukorgyár területéről is kapott a múzeum egy pár edényt. Egy nagykiterjedésű telep nyomai azonban előjöttek 1928-ban a Lenke-úton, midőn az új református templomot s a mellette lévő bérházat építették. Ez a telep hosszúéletű, a leletek javarésze a bronzkor II. periódusába tartozik. Ugyanitt több mint 30 változó formájú putrilakást és tűzhelyeket tártunk fel. A tűzhelyek hulladékából szereztük a legtöbb leletet, különböző formájú edényeket, állati csontmaradványokat, kagylóhéjakat, teknősbéka hátát és szerszámtöredékeket. A lakóhelyek közt több csontváz is előkerült, melyek a munkások bemondása szerint zsugorított helyzetben voltak. De ez utóbbit, mivel távollétünk alatt ásták ki, ellenőrizni nem lehetett. Ennek a telepnek a folytatása megvan még a Duna felé, s egy terrasz-szerű emelkedést foglal el a holt Dunaág mellett. A múzeum ásatásából előkerült leleteket szépen egészíti ki az az anyag, mely a Lenke-út közeléből, a BEAC sportpálya építkezésekor jött elő s a múzeum Mihalik Sándor úr útján jutott hozzá. Ezek közt van egypár szép kis mészbetétes edény, apró csuprok és egy, a maga nemében kiemelkedő díszes csontzabla. 1951-ben az Egressy- és a Cinkotai-út sarkán a Békési-telepen folyó földmunkák alkalmával került elő még egy nagy kiterjedésű őskori telep, melyet dr. Müller György kutatott át. Több tűzhely-, lakóházmaradvány konstatálásán kívül leletekben e telep keveset nyújtott. Egypár ép edény és töredékek azonban innen is előkerültek, melyek az őskor több korszakából valók, a zöme azonban a bronzkor ízlésére vall. Nagyobb siker kísérte a múzeum rómaikori kutatásait. Itt már programmszerűen dolgozhatott s ennek megfelelően a következőkben vázolhatjuk a magunk elé tűzött teendőket. Főcélunk volt Aquincum topographiájának és történetének tüzetesebb megismerése. A régi rendszeres ásatások és véletlenül felszínre került épületeknek s maradványoknak egy nagy térképen való lerögzítése után már körülbelül adva is volt az a keret, melyet egyrészt kitölteni, másrészt minden irányban bővíteni kellett az újabb kutatásoknak. így fokozatosan elérkezünk a város határainak pontos megállapításáig, útjainak kijelöléséig s a temetők helyrajzi fekvésének a tudatáig. A katonai és polgári város területén belül az egyes épületek feltárása, a keresztező utcák kijelölése a városképet magát fogják adni. De ezen belül fontos az is, hogy a település korát