Budapest Régiségei 12. (1937)

Láng Nándor: Római rokokó bronzszobrocska az Aquincumi Múzeumban 3-24

Bronzunk eredetének, gyártási helyének megállapításához nincs támasztékunk. Valószínűnek tartjuk, hogy Itáliából került Aquincumba, ahol valamely tisztnek vagy művészetkedvelő magánembernek otthonát díszíthette. Technikai szempontból is érdekes, tanulságos munka az aquincumi bronz. Tömör öntés. Az öntés, melynek folyománya a formáknak minden élességtől mentes puhasága, lágysága, nyilvánvalóan a ma is dívó ú. n. viaszkiolvasztási eljárással (à cire perdue) történt. A régiek tudvalevőleg a bronzöntésnek nagy mesterei, bátran mondhatjuk, művészei voltak. Technikáját a görögök az egyiptomiaktól tanulták és a bronzszobrok öntésében oly tökélyre emelték, hogy azt a modern kor sem tudta utóiérni vagy felülmúlni; klasszikus eljárásukat éppoly mesteri módon gyakorolták, illetőleg folytatták az etruszkok és a rómaiak. Ennek a klasszikus technikának részleteiről, az anyagok ötvözéséről, az öntés mikéntjéről azonban az antik szakírók oly keveset, jóformán semmit sem közölnek velünk,

1 hogy eljárásukat a fennmaradt bronzmunkák megvizsgálásából és a mai módszerekkel való egybevetéséből kell rekonstruálnunk. Mivel bronzunkból eddig még nem lehetett kémiai vizsgálatot csináltatni,

2 nem lehetett a réz- és óntartalom szazaiékos arányát megállapítani s eldönteni, vájjon használtak-e az ötvözethez ezeken kívül cinket vagy más anyagot is ; a törések finom, szemcsés volta, keménysége, alapja egy megreszelt élének tiszta sárgás színe, nagyobb (10—12%-os) óntartalomra engednek következtetést. A csoportozatot mestere viaszból mintázta, szabad kézzel. A kész viaszcsoportot azután fordított helyzetben edényforma tartályba tették és oly híg anyaggal öntötték körül, amely a formákhoz simul és magától megkeményedik. Ilyen anyagul ma két rész téglapornak és egy rész gipsznek megfelelő mennyiségű vízzel való keverékét szokás használni, mint amely megszáradván, minimálisan, alig észrevehetően húzódik össze s így a minta formáit nem nagyítja, nem durvítja. A régi mestereknek is ehhez hasonló anyaguk lehetett.

3 Miután 1 Blümner, Technologie und Terminologie der Gewerbe und Künste bei den Griechen und Römern, 4 (1886), 279 sk., ugyanő, Pauly—Wissowa, RE. ?, 895 sk. és 6, 607 sk. Deonna : Saglio, Diet, des Ant. 4, 2, 1488 (statuaria). 2 A bronzszobrok és szobrocskák pontos mennyiségi és minőségi vizsgálata adhat a stiláris elemzésen, leletkörülményeken kívül fontos támpontokat az eredet, a gyártási hely tekintetében. Ilyen vizsgálatoknak következetes keresztülvitele elősegítené a bronzöntőműhelyek megállapítását s a bronzoknak más tanulságok (V. ö. a ROMULIANUS feliratot, Paulovics EPHK, 1952, i8j és Pannónia, 1855, 21) és bizonyító erejű kísérőleletek (pl. hibás öntvények, verőtövek) fölhasználásával belföldi vagy más országokbeli műhelyek szerint való csoportosítását. 3 V. ö. fudit in argillosa tenu Kir. j, 7, 46. .Ç. KEP. DIONYSOS. Róma, Villa Albani.