Budapest Régiségei 12. (1937)

Horváth Henrik: Szentpéteri József pesti ötvösmester művészete 197-257

22Ó háborúk kimerültsége után még oly szerény fejedelmi múkedvelés és erősen mérsékelt kulturális követelések kielégítéséhez is bizony csak lépésről-lépésre tudott hozzáfogni. Ezen lassan erősbödő, a legközvetlenebb életszükségleteken túlmenő kívánalmak közepette úgy a pesti, mint a bécsi milieuben elég korán találkozunk Szentpéteri József nevével is, amit művészi képessége fontos kritériumának szabad tekintenünk. Hogy épp bécsi szaktársai mennyire becsülték, világosan kitűnik abból az alább még bővebben tárgyalandó tényből, hogy méltónak találták őt a bécsi ötvöscéh tiszteleti tagságára. A reliefmunka témáját, Átkelés a Granikuson, Nagy Sándor történetéből vette; ugyanebből a tárgykörből való két későbbi domborműves ábrázolata is. Mind a kettő az 185 i-i londoni iparkiállításon ki volt állítva és ott szokatlan feltűnést keltettek. Az egyik az arbelai ütközet ábrázolásával (1840-ből) egy lelkes műbarát, Mister Kirk tulajdonába jutott és manapság is angol magántulajdonban van. A másik Pórus király fogságbaesésével (1850) visszakerült ugyan Pestre, de azokban a szabadságharc lefojtását követő, lagymatag időkben, dacára a múzeumban való nyilvános kiállításának, subscripciós kísérleteknek és széles hírlapi propagandának sem lehetett, azt a Nemzeti Múzeum számára megmenteni.

1 Legutoljára 1913-ban merült fel. az Ernst-Múzeum úgynevezett biedermeier-kiállításának alkalmával. Jelenleg magántulajdonban van. Igaz, hogy a három darab egy 20 évre terjedő időközben készült, tartalmuk azonban annál is inkább megengedi, sőt követeli az összefüggő tárgyalást, mivel éppen a téma hasonlatosságánál a kezelés változatai világosabban felismerhetők. Az első és — mindjárt hozzá kell tenni — legjobb trébelt domborműve,, a fent tárgyalt Átkelés a Granikuson nagyigényűen zárja le a húszas évek gazdag termelését (1 2. kép). Alkotója ezzel a munkával nyilvánvalóan működésének egyik csúcspontját akarta megjelölni. Sőt, úgy látszik, hogy ezeket adomborműveket művészi pályája nagy állomásainak kidomborítására szánta. Erre vall az a körülmény is, hogy legalább a három első domborművű lapja bizonyos kronológiai ritmusban követi egymást. 1830-ban Átkelés a Granikuson, 1840-ben az Arbelai ütközet, 1850-ben Pórus király fogságbaesése. Az 50-es években ez az ütem megszűnik, a reliefmunkák kapkodva követik egymást, bár ez a pár éven belüli összesűrüsítésük fordított arányban áll esztétikai értékükkel és technikai tökéletességükkel. 1850 körül keletkeztek Zrinyi kirohanása és Barbarossa ikoniai ütközete, 1852-ben a pozsonyi 1 Haeufller, Budapest, historisch-topographische Skizzen. Pest. 1854. 15

y: 1. Vasárnapi Újság-. 1862. 7. szám 75. 1.