Budapest Régiségei 12. (1937)

Horváth Henrik: Szentpéteri József pesti ötvösmester művészete 197-257

2IÓ Mindkét kiállításon szerepelt az a változatosan díszített keresztelőtál és kanna is, mely 1824-ben a pesti kálvintéri református egyházközség számára készült (6. kép). Az ovális tálon recés perem fut végig, belül akantusz idomokból és nagyvirágos indákból álló díszítő sávban zászlós bárányok és tekergő kígyók, két medaillonban a Jó Pásztor és a Magvető alakjai. A hozzátartozó kannának körteidomú teste van, három karmos lábon áll, testén akantusz levélindák és virágok között két medaillonba belekomponálva Krisztus keresztelése és a jelenet a kisdedekkel (7. kép). Kiöntőjénél vésett címer : levágott török fejet kardon tartó kar zászlóval, nyíllal, fölötte három csillag. A címer tetején szárnyak között csillag. A kanna fedelén plasztikus virágcsokor. A díszítő elemek kivétel nélkül a klasszikus ornamentika készletéből valók, a medaillonok, bárányok és kígyók egyenesen az úgynevezett groteszkek rendszerére emlékeztetnek. Ez esetben is a megihletés természetesen csak renaissance minták után készült ornamensmetszetek útján történhetett. Hasonló a helyzet az alakos ábrázolásoknál, főleg a kancsó két medaillon-jeleneténél, melyekhez a téma számtanai renaissance fogalmazásában kell a mintaképeket keresni. Krisztus keresz telese Verocchio híres fogalmazásában állandóan visszatér az akkoriban nagyon népszerű keresztelő érmeken is, olyannyira hogy az érmek maguk egyszerűen bécsi műhelyek tömegcikkei és csak a rendesen filigránmunkákból álló foglalat pesti ötvösök munkája. Hasonló eljárást Szentpéteri egész lényénél, 7. KÉP. KERESZTELŐ KANNA. 1824. Budapest, Kálvin-téri ref. templom.