Budapest Régiségei 12. (1937)

Nagy Lajos: Ácsszerszámokból álló tömeglelet az Aquincumi Múzeumban 153-178

177 ily kézi előállítású, lombfűrészműhöz hasonló áttörések szerepelnek, a bennszülött kelta lakosság női viseletének jellegzetes alakú fibulái. A legszebbeket, a két pátkai darabot először Pulszky Ferenc ismertette több áttört művű szárnyas fibula társaságában. * Nevezetes az aszári kincslelet áttört művű fibulája is, melyet Atta Nivionis f.-nak Kr. u. 148-ból való katonai elbocsátó okmánya korbelileg is meghatároz, s melynek alapján készítési korát a II. század első felébe helyezhetjük.

2 A bennszülött kelta lakosság női viseletének oly állandóan szereplő, kedvelt ékszere e fibula, hogy az elhunytak sírkövein mindig megtaláljuk.

3 Már e sírkövek ábrázolásai nyomán is egy korhatárhoz jutunk, mikor e fibula-típus elterjedése általános lesz. Az eddig ismeretes áttört művű szárnyas fibulák között több a díszítésre alkalmas térnek geometrikus keretben való kidíszítése által tűnik ki. A díszítés elemeinek megválasztása klasszikus antik motívumok közül való, de azért akad olyan is, hol a régi kelta «trombita mustrák» átültetését ismerjük föl. A római uralom alatt ősi erejéből semmit sem veszítő keltaság művészi fogékonyságának fokmérői ezek a fibulák az általuk hátrahagyott gazdag ércműves emlékanyagban. Az áttört technika már korán virágzott iparművességükben — az öntéssel készült «trombitadíszes» korongjaik bizonyíthatják,

4 s a római hódítás nyomában a klasszikus hatások átvétele ízlésük finomítására jótékonyan hatott, a nemes formavilág megismerése pedig ugrásszerűen termelte ki a fogékony talajon az új helyi kifejezés- és technikabeli finomulást. Ennek nem maradt el a hatása. A pannóniai római uralom Kr. u.-i III. százada, mikor a birodalom anyaországa újat már nem tud adni a tartományoknak sem emberanyagban, sem kultúrában, — ezen helyi ősanyagot teljes kifejlésre és érvényesülésre juttatja, biztosítja a kelta elem uralmát, mely túléli a birodalom pusztulását is.

5 Itt a kulcsa, hogy a pannóniai római uralom utolsó két századának ércműves emlékei — hasonlókép más kelta őslakosságú tartományokéhoz — miért mutatnak oly szerves egészet, egy biztosan követhető fejlődési sort. Az aquincumi páncél áttört díszítése oly egyezéseket mutat díszítésekben és technikában az ismeretes áttört művű kelta emlékekkel, hogy készítését csak helyi pannóniai műhellyel köthetjük össze. S itt egy új 1 Arch. Ért. (Régi f.) XIV. (1880) 6j. köv. old. 9 ábra. A rokon díszítésű fibulákat a VIII. táblán közli. 2 Arch. Ért. V. (1885) 24—jo old.; u. o. XI. (1891J po—J22 old.; Pulszky, Magyarország archeológiája I. 3?

Ç. old., 80. ábra. — Itt kell felemlítenünk még a tatabányai, időbelileg hasonlókép datálható ezüst fibulát is. Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1907. évi állapotáról. 4]—44. old., 9 ábra. 3 Hampel mutatta ki először. Arch. Ért. (R. f.) XIV. (1880) Jj8. köv. old. 4 V. ö. Hampel, Bud. Rég. IV. (1892) ?i. köv. old. 5 Arranézve, hogy a keltaság nem olvadt bele a foglaló rómaiságba Aquincum környékéről, hol az eraviscus törzs lakott — feliratos emlék is tanúskodik. Bud. Rég. III. (1891) 146. köv. 1. Budapest Régiségei. XII. 23