Budapest Régiségei 12. (1937)
Nagy Lajos: Ácsszerszámokból álló tömeglelet az Aquincumi Múzeumban 153-178
174 rendes, mi csak úgy érthető meg, ha valami idehelyezett közömbös anyag (színes vászon, selyem, üveg stb.) ezt sokáig feltartóztatta. An. kép baloldali áttört díszéből nagyon kevés maradt meg. A hegyesszögben végződő bronzlemez alsó részén köralakúra van meghagyva, mely részt külsején finoman kirecézték. A körben az egymást keresztező átlók végén egy-egy nyílhegyalakú díszítés. A háromszög szárai 1*7 cm szélesek, az áttört mező kiemelkedő, de a díszítésből csak nyomok maradtak meg. A megmaradt nagyobbik szár hossza 13 • 1 cm, a kisebbiké 5 cm. Ha a kisebb részt meghosszabbítjuk, akkor a hosszabbnak megfelelő kiegészítésnél 7*9 cm átmérőt kapunk. A 11. kép jobb oldalán látható áttört díszítés hossza 13*3 cm (a képen 2 cm-nyi rész hiányzik belőle). Ivalakú hajlása van. A simán hagyott keret legnagyobb szélessége 12 mm, mely fokozatosan keskenyedik, majd ismét szélesedik. Ennek megfelelően a megmaradt áttört díszítés is a szögletben a legnagyobb és e szerint kisebbedik. Ha felvesszük, hogy ez a keskenyedés a megmaradt rész alapján 8"$ cm távolságban érte el a legnagyobb fokot, s utána fokozatosan a másik oldalnak megfelelően szélesedett, akkor egy 17 cm széles, alsó részén ívalakúan görbülő áttört díszítés áll előttünk, s ha a megmaradt oldal hajlását alapul véve a képzeleti oldalakat is megrajzoljuk, úgy egy 14 cm magas háromszöget kaphatnánk. Belső mezejében a 10. képünk az 1. sz. áttört lemezének díszítő elemei szerepeltek. így látjuk a fekvő S-ekből alkotott sort, s utána a keresztalakú virágsziromdíszekből alkotott részt. Az óbudai páncélnál meglepő a bronzpikkelyek nagysága. Hasonló alakban — bár előfordulnak — mégis ritkák. 1 A keskeny pikkelyek összekötése nagyobb gondot igényelt, de hozzájárult egy díszesebb páncél előkelő benyomásának felkeltéséhez. Az áttört művű lemezekkel való díszítése azonban magábanállóvá teszi a hasonló emlékek sorában. Az északi tartományok táborhelyein igen nagy számmal kerültek elő páncéldíszítést szolgáló trébeléssel előállított bronzlemezek, melyek különböző alakúak és igen változatos ábrázolást mutatnak. Ez általánosan elterjedt díszítő eljárás volt s legtöbb esetben 1 V. ö. Aus dem Bericht des Vereins Carnüntuin in Wien für das Jahr i8çç. S. 85 if. — Az Aquincumi Múzeumban többféle nagyságú bronz pikkelypáncélrészlet látható. Egyik ismertetve Bud. Rég. II. 129. old. j. sz. ábra. Egy aranyozott bronz pikkelysor különös figyelemre méltó. Magyarországi leihelyről í'Bregetio) özv. Milch Arminné gyűjteménye is őriz pikkelypáncéltöredéket. Egyöntetűséget e páncéloknál nem kereshetünk. A pikkelyek feltűnő formáját néha a rendeltetés hozta magával, különösen indokolt ez a gyermekpáncéloknál (RL. i. Ö. IV (190JJ S. ioj ff., Abb. 46—47). Pikkelypáncélmaradványok ismertetve vannak még: RL. i. Ö. VI (içcx;), S. 99, 56. ábra; u. o. VII (1906 1 , S. 28, Abb. 11; u. o. IX (1908) S. J5 r Abb. 10; Jahrbuch f. Alt. Ill, 4J i>, 44a. Nagyon fontos a római fegyverek megismerésének szempontjából Hoffilier cikke, Vjesnik XII (1912), S. 16 ff. — Pikkelypáncélokra v. ö. még Carle, Newstead, t. XXIV,. fig. 12; Saalburg. Jb. VII (1970), S. 49, Taf, XII. 14.
