Budapest Régiségei 12. (1937)

Nagy Lajos: Ácsszerszámokból álló tömeglelet az Aquincumi Múzeumban 153-178

IÓ4 azonban csak a 31—32. sz.-k épek. E két utóbbi hosszúsága 32*8 és 417 cm. Felső végük szögletes nyílhegyhez hasonlít s erre erősítették a vízszintesen álló hosszú fanyelet. így látjuk ezt egy saalburgi példányon s egy e szempontból is fölötte becses burnumi sírkő ábrázolásán.

1 A 34. számú volt a legnagyobb közöttük, de belőle csak a nyílalakú megvastagodott vége maradt meg a fúró szárának kis részével. Eltérő alakot mutat a 35. számú. Szára meghajolt; kiöblösített vége mindössze másfél cm hosszú, nem úgy, mint az előző példányokénál, ahol a szár tetemes részét foglalta el. Felső vége lapos négyszögalakú s vízszintes fogóba erősítették. 36—37. s^.-k. Szeghúzók. Hosszúságuk 16 és 19 cm. Pompejiből,

2 Mainzból

3 és Saalburgból

4 is kerültek elő az óbudaiakhoz hasonló példányok.

5 Az óbudai példányok előnye azonban az, hogy S alakjuk van s ezért könnyebben feszíthetők. Erre a célra szolgáltak még azok a kalapácsok, melyeknek egyik oldala fecskefarkalakban végződött.

6 38—

3Ç. s%.-k. Kétélű vésők. Formájuk által elütnek az általános típusoktól. Eredetileg sokkal vastagabbak voltak, de a rozsda eltávolítása közben javarészük lepergett. Hosszúságuk 12*5 és 21 cm. Középső részükön vastag magjuk van. Könnyenjáró fanyélbe erősítve felváltva használták mindkét végükön. Rossz állapotuk miatt fényképezésüktől el kellett tekinteni. 40—41. s\.-k. Ácsgyaluk (runcina). A 40. számú gyalutalp hossza 37*5 cm, szélessége 4*5 cm, vastagsága o'Ç cm; a 41. számú gyalutalp hossza 39*3 cm, szélessége 4*2 cm, vastagsága o8 cm. A gerendák és deszkák végső simításánál használtak ilyen gyalukat az ácsok. Az asztalosok gyaluja kisebb alakja által különbözik ezektől. A gyaluk gyakoriak a vasleletek közt.

7 Az antik emlékeken

8 előforduló ábrázolások alapján könnyű az eredeti formájukat elképzelni. Az aquincumi gyaluk az eddig ismert 1 Wiss. Mitt. aus Bosnien VII, (1900) S. 76. V. ö még Champion, id. m. t. IV, Nr 29,050, 15,912. Igen sok hasonló került elő Carnuntumban is. 2 Dunn, id. m. Abb. 599. 3 Champion, id. m. t. IV, 2956; Grivaud de la Vincéik, Arts et métiers des anciens, t. LVII, 2. 4 Jacobi, id. m. I, S. 216, Abb. 29, 1—2. Saalburg Jb. VII, (içjo) Taf. III. 11 —14. 5 Három eltérő példányt láthatunk még Champion, íd. m. t. IV, 15,892, 29,075, 15,892 A. Az elsőnél a rövid vasnyél kerek gombban végződik, az utóbbi kettőnek hegyes vége volt, úgyhogy fanyélbe verték be. — V. ö. még Kastell Hofheim, ORL. Lief. VII, Taf. VIII, 47 = Alt. u. heid. Vorz. I, Heft XII, Taf. 5, 17, 17a. Kastell Feldberg, Saalburg Jb. VII (1970), Taf. XXVI, 76 Az ilyen szeghúzós kalapácsokat elsősorban az ércmú'vességnél használták. Champion, id. m. table V, Nr 60,952; Fremont, Origine et évolution des outils. Paris 191?, p. 74. 7 Több került elő Pompejiben. Daremberg— Saglio, Diet. . . . fig. 5964. 8 Daremberg—Saglio, Diet. ... fig. 5966, 6989; Roein. Mitt. 1912, S. jo6, Abb. 9; C. Patsch, Das Schandschak Berat in Albanien, S. 179, Abb. 152; Duruy, id. m. V, 245; Egger, Teurnia. Abb. 18.