Budapest Régiségei 12. (1937)

Nagy Lajos: Ácsszerszámokból álló tömeglelet az Aquincumi Múzeumban 153-178

i $6 egy érdekes zárt lelet méltó még a felemlítésre. Itt ugyanis egy műhely berendezése maradt fenn, de a mesterember nemcsak asztalos vagy ács volt, hanem egyúttal ércműves is, szóval a foglalkozások olyan társítása áll előttünk, mely ma már szokatlan. Ezeket a szerszámokat a műhelybe javításra küldött ércművek a Kr. u. II. század második felébe vagy a III. századba helyezik.

1 Az óbudai zárt lelet elszigetelten áll a római provinciák szerszámleletei között. Olyan még nem ismeretes, amelynél ily nagyszámú és különféle szerszám kizárólag egy mesterséggel állott volna kapcsolatban. Az ismeretes szerszámleletek

2 — természetesen csak a zárt leletekről beszélünk e helyen — jellemző sajátsága, hogy a legellentétesebb foglalkozások szerszámait egyesítik magukban : kézműveseszkőzök meilett elmaradhatatlanok a mezőgazdasági életnél előforduló vastárgyak és a háztartásnál szükséges vas felszerelések. Ennek pedig az a hátránya, hogy az eszközök biztos alkalmazását nem lehetett minden esetben megállapítani.

3 Az óbudai lelet ezekkel szemben úgy szerepelhet, mint egy provinciális ácsműhely fentmaradt szerszámkészlete. Az i. sz. képünkön a lelet különböző jellemző darabjait rekonstruálva mutatjuk be. A szerszámok sorából — ami feltűnő is lehet — a fűrész (serra) hiányzik. Zárt szerszámleletünk a provincia egyik elsőrendű kézműveságának technikai felszerelésén keresztül helyesebb megismeréséhez segít. De ezenfelül teljessé teszi azt a képet is, melyhez az írott kútfők elszórt adatain kívül az Itáliában, Galliában és másutt is az iparművészeti tárgyakon és síremlékeken gyakran előforduló műhelyjelenetek és szerszámábrázolások útján jutunk el.

4 Az óbudai lelet igen sok darabja elszórtan bár, de ezen ábrázolásokon is fellelhető. 1 F. A. Schaeffer, Un Dépôt d'Outils et un Trésor de Bronzes de l'Époque Gallo-Rotnaine découverts à Seltz (Bas—Rhin). Haguenau, 1927. (Publications du Musée de Haguenau ! Alsace). 2 Itt csak az Itálián kívül előkerült nagyobb leleteket vettük tekintetbe. Jelentékenyek a következők : a netvsteadt-i (Carle James, A roman frontier post and its people p. 277—291, pi. LVII—

LXVII), osterburkeni (Westd. Zeitschr. XVI [1897] S. J25 Abb. 2; E. Wagner, Fundstätten und Funde aus Baden II. S. 457), pfatyi (Korrespondenzblatt XII [189? S. 225), herjbergi (Saalburg Jb. 1910, S. 59—60, Textabb. 21, T. II —III), kreinbachi a Speien Múzeumban (L. Lindenschmit, Alt. u. h. Vorz. V, S. 255, T. 46), a Gettenau helységtől nyugatra előkerült 75 db-ból álló zárt lelet a Darmstadti Múzeumban (VIII. Ber. der Röm.-Germ. Komm. S. 157—158, Fig. 76—79), uranjei (Jahrbuch für Altertumskunde III [1909] S. ]—6, Fig. 5); sipovoA (Wiss. Mitt. aus Bosn. u. Herz. XII [1912] S. 144), Gradina von Medvidje-i lelet (Ost. Jhefte VIII [190c] Beibl. S. 51), 7

x

uginantel-i (ORL. Lief. XXXII, T. XIV—XVI). > Legutóbb B. Champion, Outils en fer du Musée de Saint-Germain, Rev. arch. 1916, p. 216—246, c. alatt közöl egy használható szerszámtanulmányt. De itt is csak különböző leletek darabjait csoportosítja alkalmazásuk szerint. A famegmunkálásra használható szerszámok képeit az I—

IV. táblákon adja. — Ezeket közli Reinach, Catalogue illustré du Musée des ant nat. au Château de Saint-Germain— en Laye. I (1917) p. 258 s., fig. 271 s. 4 V. Ö. H. Gumerus, Darstellungen aus dem Handwerk auf römischen Grab- und Votivsteinen in