Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

140 Ilyen környezetben érthető, hogy Aquincumban Dea Syria tiszteletének most már a második emlékét mutathatjuk be. Az elsőt egy régebbi felirat (C. Ili 10393) Diasuriae szentelve őrizte meg. Az oltárköveken is lehetnek domborképek, melyek a feliratok isteneit ábrázolták. Ezen a táblán még két ilyen alak maradt meg. A balra álló istennő csak a tőle jobbra olvasható feliratban említett Dea Syria lehet. A rómaiak az idegen isteneket rendesen abban a formában ábrázolták, melyet a görögöktől átvettek. Legfeljebb az attribútumok különböztették meg. Dea Syria még leginkább Demeterhez hasonlít, akivel a rómaiak azo­nosították is. V. ö. C. VII 759: eadem mater divum Pax, Virtus, Ceres, dea Syria. Táblánkon egyenesen állva, földig érő ruhában, fején a modiusszal lát­juk, Cereshez hasonlóan. Amint azonban Lucianus (Dea Syria 31) leírja szob­rát, mely a hierapolisi templomban oroszlánokon nyugvó trónszékén ülve ábrá­zolta, fején a sugárkoszorúval és falkoronával, egyik kezében a sceptrumot, a másikban az orsót tartotta. Roscher s. v. Syria S. 1630. Pauly-Wissowa RE. Dea Syria S. 2243. Ezen attribútumok közül az orsó és a hozzátartozó guzsaly, mint különösen jellemzők, valóban ott láthatók, alakunk két kezében és kétségtelenné teszik Dea Syriát. A falkorona csak Syriában illette meg, mert ahol tisztelték, minden városnak védőistennője volt. A rómaiak könnyen fölcserélhették a modiusszal, mely jobban felelt meg egy fonó istennőnek. A legfeltűnőbb talán, hogy áll és nem ül oroszlánok által tartott széken, mint hierapolisi szobra. Dea Syriát sokoldalúsága (Daremberg-Saglio, Diet. IV p. i$93)köny­nyen azonosíthatóvá tette más istennőkkel. Mint istenek anyja később össze­olvadt a phrygiai Cybelevel (Gressmann, Die orient. Religionen S. $7), kit a rómaiak Mater magna néven jól ismertek oroszlánok között trónolva. Az oroszlán tehát ezen a réven is lehetett Dea Syria állatja. Csak így magyaráz­ható, hogy táblánkon ott lépdel alatta az oroszlán. Hogy mennyire összetartoz­tak, mutatja egy hierapolisi érem is, melyet Gressmann u. o. S. 71 Abb. 30 közölt. Rajta egy kis templom jobboldalán oroszlánoktól tartott trón­széken ül Atargatis vagy dea Syria, elől a mezőben pedig éppúgy jobbra megy az oroszlán, mint táblánkon. V. ö. Roscher s. v. Syria S. 1638. A sémi pogányság felfogása szerint az istennőnek férfi párja (paredros) volt és Atargatist egy Baal oldalán, mint Hadad feleségét tisztelték. Az imént idézett érmen is Hadad az, kit a templom másik, bal oldalán látunk. A ró­maiak persze Hadadot ezen néven nem ismerhették, hanem mint Rómában két összetartozó oltár mutatja, míg a Diasuriának (Dea Syria) dedikált oltár

Next

/
Thumbnails
Contents