Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

I?î az Inscriptions des dieux solaires közé sorolja. Az idő folyamán azonban a küzdő és a sötétség hatalmaival vívott harcból egyre győzelmesen kikerülő Sol invictus lassanként azonos lett Mithrasszal és a dedikációk Soli invido Mithrae történnek. Ettől kezdve a katonák, kik Mithrast Keleten ismerték meg, márcsak Mithrast érthették Sol alatt. A Corpus indexeiben Sol nem is igen található máshol, mint Mithras címszó alatt. Külön legfeljebb akkor szerepel, ha Juppiterrel együtt van említve, vagy más, speciális nevet, minő pld. Sol Elagabalus (Dessau 43 30), visel. Minden valószínűség amellett szól tehát, hogy oltárunkon is Sol(i) deo Mithrasnak felelt meg. Azok az oltárok, melyek a Kremplmalmi mithraeumban állottak és I(nviclo) de(o) s(acrum) (Budapest Régiségei V, 1897, 118. 1.) szólnak, kétségkívül Mithrasnak voltak dedikálva. Az egyiket C. Jul(ius) Primus libertus (C. 111 14347) emelte, márpedig ugyanilyen nevű C. Jul. Prim(us) szentelte a szóban levő oltárt is Soli deo, úgyhogy föltehető, hogy ezen néven sem fordulhat elő más, mint Mithras. A két személynév írása csak abban különbözik egymástól, hogy az egyik cognomen us vége nyilván azért maradt el, mert ugyanígy kezdődik a következő záróformula eleje és a kőfaragó egyszer (haplografia) véste ki. A két oltár összetartozását még az is mutathatja, hogy mindakettőnek abacusán a díszítést hasonló motívum képezi. A miénken egy fenyőtoboz áll, a Kremplmalmi nagy oltárkövön pedig egy ciprusfácska. A döntő bizonyíték arra nézve, hogy az oltárkövünk szintén a Kremplmalmi mithraeumban állhatott, persze az volna, ha 57. KÉP. legalább a közelben találták volna. De a Dunából, a hajógyársziget északi végénél kotorták ki 1911-ben. Közzétettem Aquincum-Ausgrabungen und Funde S. 76. Száma 305. 53. Kis oltár, egészen ép (57. kép). Magassága 47 cm, derékban 14*5 cm széles és 14 cm vastag. Magas abacusa van, melynek teteje sima. Előlapján a két palmettás sarokakroterium olyan nagy, hogy a középen összeérnek. Oldallapjai üresek. A párkányok széles és lapos kymatagozásait keskeny lécek szegélyezik. A felirat inkább bekarcolva, mint bevésve látszik. Olvasása : S(oli) d(eo) | Callistus \ ex voto \ v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erilo). Az istenség lehet ugyan Silvanus domesticus, mert éppenígy, a kezdő-