Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

119 egy állat fejét marcangolják, és tulajdonképpen ugyanazt teszik, mint Mithras, mikor a bikát megöli. V. ö.Arch. Epigr. Mitth. 17-'(1.894) S. 26 (Cumont). A madárnak is az oltár másik oldalán természetesen csak úgy volt értelme, ha Mithrassal kapcsolatban állott. Leghamarább megérthetnők, ha hollónak nézzük. A Mithras-táblákon mindig ott van a holló, Mithrastól balra, amint hozza az utasítást a bika megölésére. A sarmizegetusai oltár tetején is a hollót látjuk, csőrében a levélággal (Cumont, Textes II p. 281. Fig. 127 un oiseau tenant dans le bec une feuille). A holló azonban hasonlíthat a galambhoz (v. ö. Cumont, u. o. II p. 250. Fig. 85 vagy p. 252. Fig. 87 a tábla felső balsarkában), mint az oltárunkon is, hol csőrében nyilat tart. A nyíl egy másik mithriakus emléken a tegez mellett jelenik meg. Cumont, u. o. II p. 231. Fig. 62. Még ismeretesebb a nyilazó Mithras. Úgyis magyarázható azonban a galamb a nyíllal, hogy a levegőt képviseli, melyben röpül (Cumont, II p. 434). Hasonlóképpen jelentette az oroszlán a tüzet, a kráter pedig, mint láttuk, a vizet. A legfeltűnőbb bizonyára oltárunk előlapján a felirat alatt tátongó üreg, mely fölül legömbölyítve lévén, a barlangot juttatja eszünkbe, melyben a bikaáldozás történt. Ha síroltárban látunk hasonló üreget, abban a hamvvedret helyezték el és mintha itt is a két felső sarok derékszögű kivágásai azért volnának, hogy oda egy fém- vagy vékony kőlapot illeszthessenek és az üreg elzárható legyen. De mindenesetre fontosabb a jobboldalán kívül látható négyszögű lyuk, mely az oltárfalat átfúrja és csak úgy érthető, ha azon át egy ólomcső ment és az üregbe vizet vezetett be. Ilyenformán az üreg víztartónak szolgált volna a szertartásnál használt szentelt víz száraára. Hasonló berendezést említ Dütschke (Conze közlése szerint) Arch. Epigr. Mitth. II S. 120: «A firenzei kő, úgymond, hátul nyitva volt és látni lehet, mint voltak itt a forrásvíz vezetésére való csövek belefektetve, ám a víz lefolyására hiányzott elől a lyuk, mely azt egyedül bizonyossá teheti». Sajnos, ez nálunk sincsen meg. Még mindig a legvalószínűbb magyarázata oltárunk üregének is, ha víztartónak tekintjük. Mithras oltára mégsem lehetett síroltár, hanem, ami szinte biztos, eredetileg egy mithraeumban állott. Hogy pedig itten mennyire tisztelték a forrásvizet, mutatják a Fonti perenni dedikált oltárkövek, aminőt az aquincumi (papföldi) mithraeumban is találtunk. C. III 10462. A poetoviói II. mithraumban a Mithrasnak szentelt oltár mellett csakugyan ráakadtak a forrásra. Abramic, Poetovio S. 68. Ólomcsöveket meg Oberwinter mellett találtak. Arch. Epigr. Mith. XIV (1891) S. 67. Azt is megemlíthetem, hogy egy mithraeum podiumfalában olyan kis fülkék tűntek fel,