Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

no oroszlán, tátott szájjal, amint egy hosszában, felkunkorodó farkkal ábrázolt állat hátára teszi mellső két lábát. Az oltár lábazatának tagozása megfelel a felső párkányzatnak, de természetesen fordítva van. Magas lábán három bevésett kör. A párkány felső fedőlapja elől sima és arra van bevésve D(eo) i(nvido) M(ithrae). Alatta a törzs feliratos lapján, melynek kerete tisztán faragott vályúprofilt mutat, olvassuk : Cael(ius) Anicetus | cum filio \ suo v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito). Mithras tisztelete annyira általános volt, hogy úgyis megértették az ő nevét, ha a kezdő betűvel rövidítve írták. Szinte az volna a kivétel, hogy Mithras egészen kiírva legyen, mint Aquincumban C. Ill 3480. 3481. Hasonlóképpen rövidítve vannak az őt megillető d(eus) i(nvictus)

1 mint elengedhetetlen jelzői, mert csak Mithras volt a legyőzhetetlen hatalom, mely a sötétségen, minden gonoszságon diadalmaskodik. Ezen ethikai vonásának köszönhette, hogy a katonaságon és különféle tisztviselőkön kívül főleg a rabszolgák és felszabadítottak körében akadt a legtöbb híve. így ezen oltár dedikálója is, aki fiával együtt állította, görög születésű volt, neve Anicetus a görög ^AvíxrjToq és azt jelenti, mint a latin invictus, ahogyan éppen Mithrast hívták. Ez az Anicetus pedig, mint általában a hozzánk került görögök, felszabadított rabszolga (libertus) lett és ennek jeléül viselte a patrónusától kapott latin Caelius nevet. Nálunk most először fordul elő Anicetus, kétszer találkozunk vele dalmatiai sírköveken (C. III 8289. 8857). Legújabban azonban Kölnben még mint servus tűnt fel. Germania 19 (1935) ^- I

5 3- Más libertusokról, mint Mithras tisztelőiről tanúskodnak a Kremplmalmi mithraeum oltárkövei (C. III 14344—6) és alább a 305. számú. Oltáraink rendesen legfeljebb a tetejükön (az abacuson) mutatnak némi ornamentális díszítményt (háromszögű oromzatot). A nagyobb oltárokon, melyeket leginkább hivatalosan állítottak, az oldallapok szoktak áldozati eszközökkel (nyeles csésze, kancsó) ellátva lenni. A légritkábbak egyes isteni alakok. A leggazdagabban azok az oltárok vannak díszítve, melyek keleti istenségeknek, mint pld. Isisnek, szólnak. Nálunk ilyen oltárok azonban főképpen a Mithras-vallás körébe tartoznak és ezek annál érdekesebbek, mert ábrázolásaik a Mithras-kultuszra vonatkoznak. A rajtok előforduló domborképek nem mindig újak, hanem sokszor más mithriakus emlékeken is találhatók, legtöbbször a Mithras bikaölését ábrázoló nagy relieftáblákon. Legkönnyebben felismerhetők az oltárunk abacusának sarkain álló fáklyatartó ifjak (dadophorok), kik más oltárokon, mint Carnuntumban, a két oldallapon fordulnak elő. Cumont, Textes et monuments p. 491. Fig. 427. 428.