Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

mely fiatal férfiistenséget (Mercuriust ?) ábrázolhatott és egy fogadalmi tábla töredéke lehet. Óbudán 1913-ban a Föld-utca csatornázása alkalmával a 12. sz. ház előtt került elő. Száma 480. 35. Oltáralakú talapzat (39. kép). Magassága 72 cm, derékban 30 cm széles, 30 cm vastag. Oltárnak azért nem nevezhető, mert nincs abacusa, hanem a párkányzat felső fedőlapja, a tulajdonképpeni abacus, sima, a középen ólommal kiöntött csaplyukkal, melybe egy öntőcsatorna vezet. Egészen bizonyos tehát, hogy tetejére valami szobormű volt állítva. A párkánya felül és alul egyformán széles tagozatú. A két sima pálca közé foglalt kymatagot a törzstől még egy vályú választja el. Csonka csupán a felső fedőlap balsarka és elül jobboldala, ami annál sajnosabb, mert, mint az oltárokon látjuk, rajta felirat állott bevésve. Ez pedig a fennmaradt betümaradványokat kiegészítve egy istenség, MinerfvaeJ nevét tartalmazta és így nagyon valószínű, hogy a talapzaton elhelyezett szobormű is Minervát ábrázolta. De oltár azért sem lehetett, mert a derekára vésett felirat csak úgy felelne meg neki, ha a dedikáló neve vagy legalább az oltárfeliratok szokásos záróformulája: v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito) állana. Itt azonban egészen tisztán kiírva a következő sorok olvashatók : Aliquit spur\ ci pelle fece\

rit, habeat et\ 39. KÉP. superos et | inferos \ deos iratos ! ., A felirat értelme, hogy aki valami rondaságot akarna elkövetni, azt sújtsa az égi és alvilági istenek haragja ! Elején aliquid helyett áll aliquit (így van Dessau 7218. 7674 stb. is) és még helyesebb volna, ha siquid állana. Spurci a főnévként használt semlegesnemű melléknév genitivus partitivusa. V. ö. C. XII 3426 si quis in e(o) mi(n)xserit spurciti(am) fecerit. Közönségesen stercus vagy stircus. Ez az átokszerű fenyegetés nyilván azért állhatott ezen a talapzaton, mert a hely, melyre vonatkozott, Minervának volt szentelve. V. ö. Liebenam, Städteverwaltung S. 31 Verunreinigungen von heiligen Bezirken, Öffentlichen Plätzen. Leginkább a temetkezési helyeket szokták hasonló felírásokkal megvédeni. V. ö. Dessau, Inscriptiones Budapest Régiségei. XII. 15