Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

104 ujjaival pedig a földet érintve. Ilyen kecses tánclépésben látjuk Satyrt gyakran, amint Bacchust támogatja. Itt is jobbkarjával. Bacchusnak thyrsust tartó balkarját támasztja alá. Alsó karja köré egy kígyó csavarodik, melynek fejét a markával szorítja. A másik, leeresztett balkezével a vállához támasztott, felső végén görbe pásztorbotot (pedum) fogja. Különben szintén jobbra fordítja fejét és fölnéz Bacchusra. Haja dúsan övezi homlokát és baloldalán a nyakába omlik. Teste meztelen, csupán a chlamys, melynek csücske a balvállán nyugszik, lebeg művészi ráncvetéssel háta mögött. A másik oldalon, Ariadne mellett látunk egy ugyanolyan kisebb férfialakot, kissé jobbra Ariadne felé fordulva. Nyilván szintén Bacchus társaságához tartozott; zömökebb testalkata Silenusra mutat. Feje letört, de körvonalai után ítélve, szakállas arca lehetett. Felső teste meztelen, a derekán alul körül van csavarva köpenye, mely hátulról balvállára húzva, balkarját egészen eltakarja; keze egy csészét tart szabadon. A köpenyen kívül rövid tunicát hord, mely térdig ér és combjaihoz simulva elég jól sikerült ráncokat alkot. Jobbkarja kissé meg van hajtva ; keze oldalt mintha lefelé fordított fáklyát tartana, legalább formája nagyjában olyan, de nemigen lehet az, mert Silenushoz inkább illik a fütykös bot. Az egész csoport egymás mellé állított alakjaival a keret talapzatán áll, amelyre a felirat van vésve. Olvasásában a közepén látható törési hézag nem okoz nehézséget. A szavak elválasztásához pontokat használtak. [LJibero pat(ri) et Libefrae íjul. Iulianus vet(eranus) ex | fevjok(ato) v(otum) sfolvit l(ibens) [m(erito)]. A tábla formája és istenképei, de még inkább a felirata, mint látjuk, azt mutatják, hagy votiv- vagy fogadalmi táblával van dolgunk. Más táblákon rendesen hiányzik a felirat, mert az istenségek ábrázolásai feleslegessé tették. De éppen így látjuk Silvanust és a Silvanákat a felirattal (C. III 10460) egy másik aquincumi táblán. Budapest Régiségei III ( 1891 ) 70. 1. VII. tábla. A felirat szövege táblánkon épp olyan tehát, mint az oltárköveken. Első helyen áll az istenek neve dativusban : Libero pat(ri) ei Libe(rae), ezután következik a dedikálóé nominativusban : Iul(ius) Iulianus. A praenomen el van hagyva, mint az oltáron (73. 1.), melyen ugyanez a személynév fordul elő. Végül áll a záróformula: v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito). Az egyes szavakban a szomszédos betűk sűrűn ligáivá vannak, ami a későbbi feliratok sajátossága. így pld. a C. Ill 10471 —10473 feliratokban, Castinus oltárkövein, melyek a III. század elejéről valók. Ugyancsak erre az időre jellemző a tábla felső, barokkszerú záródása.