Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

97 Ezen, istenségeknek szóló dedikáció után már csak a dedikáló neve következhetett, de ez hiányzik. A CVM praepositio a 2. sor végén és a 3. sor végén olvasható NIVG nyilván összetartoznak és úgy érthetők, ha a kettő között egy női név állott, annak a nőnek neve

( aki a dedikáló felesége volt. Épígy következtethetjük, hogy a 4. sor végén fennmaradt FILIA a házaspár leánya volt és a cum reá is vonatkozott, úgyhogy a dedikáló cum... [co]niug(et)[e].. .filia, azaz feleségével és leányával együtt állította a követ. Hasonlóképpen a cum praepositióval vannak a dedikálóval összekapcsolva egy nádorkerti (Buda) feJiratban (C. III 3432) a felesége: cum Petronia Respecta conuig(e) és egy másik oltárkövön (Arch. Epigr. Mitth. 13 S. 150) azonkívül a gyermekei: [cum] coniugfe et] Lucio [et] Ge ... filiis. Az oltárfeliratokban szokott még megjelölve lenni az idő, abban a typikus formában, hogy az illető évnek consuljai vannak megnevezve. Már pedig itt az utolsó sor végén COS annyi, mint co(n(s(ulibus) és ezt a két consul nevének kellett (szintén ablativusban) megelőzni. Szerencsére a második consul nevéből megmaradt a vége ONE, aminek kiegészítése egyedül [Coma^Jonte lehetett, nemcsak azért, mert ilyen nevű consult (P. Valerius Eutychianus Comazon) ismerünk, hanem mert tudjuk róla, hogy Kr. u. 220-ban mellette az első consul Elagabalus császár volt és csak az ő nevét (M. Aur. Antoninus p. f. Aug.) vakarhatták ki az utolsóelőtti sorban. Mint azonban a kődúc nagy méreteiből kitűnik, egy olyan nagy oltárt, aminőnek ennek kellett lenni, nem faraghattak ki egy darab kőből. Legalább három különálló része volt. Hiányzik a lábazat, amelyre a meglevő kőhasáb, mint az oltár dereka, állítva volt és elveszett a felső párkányos rész, mely reá föltéve koronázta. Ez aztán olyanforma lehetett, mint a kis oltárBudapest Régiségei. Xil. 12