Budapest Régiségei 11. (1932)

Kuzsinszky Bálint: A gázgyári római fazekastelep Aquincumban = Das grosse römische Töpferviertel in Aquincum 3-423

94 két bélyegzővel (B. 12= i$8. ábra és fi. 14= 157. ábra) megvan, bizonyítja, hogy az edénynek helyben kellett készülni, mégpedig ugyanakkor, amikor a többi edényeket is hasonló mintákból előállították. Magassága 9 cm. T. 53. Ezek az edények szintén többnyire csonkán vagy töredékekben maradtak meg. Az alakjuk azonban még felismerhető : az az egyszerű félgömbalakú, öblös tálforma, melyet DragendorfT a 37-es számmal jelölt meg. A legtöbb cserép ezt az edényformát mutatta, lévén ez a legáltalánosabb abban az időben, amelyben fazekasműhelyeink dolgoztak. 82. ábra. Még egy középnagyságú tál kisebbik felerésze a legépebb, mely mutatja, hogy milyenek lehettek ezek a terrasigillata-tálaink. Most is kívül és belül egyenletesen be van vonva a mázzal, mely azonban nem vörös, hanem sokkal világosabb színű. 82. ábra. Mint általában a domborképes terrasigillata-edényeknél, szájszéle körül kerek pálcatag fut, alatta széle sima, a tál többi részét meg köröskörül reliefben kiemelkedő díszítés borítja. Fölül egy laposan kiemelkedő tojásfüzér határolja, de a pálcikák nélkül, melyek az egyes tojásidomokat egymástól elválasztani szokták ; alul a képmezőt egy sima vonal zárja le és ebből indulnak ki közönként a növényindák, úgyhogy mindegyik kétfelé ágazik és kis szőlőlevelekben végződik, míg egy lefelé hajló harmadik szár végén egy szőlőfürt csüng. A szőlőszárak közé aztán különböző figurális alakok kerültek, hogy egészen rendetlenül kitöltsék a közöket; ilyenek legalul egy-egy komikus maszk, feljebb felfelé repülő kis madarak, a középen pedig, hol több szabad tér maradt, egyes nagyobb alakok, mint balról jobbra egy női mellkép magasan fölálló fejdísszel, egy szaladó nyúl, egy nagyfülű állat (szamár) mell-