Budapest Régiségei 11. (1932)

Kuzsinszky Bálint: A gázgyári római fazekastelep Aquincumban = Das grosse römische Töpferviertel in Aquincum 3-423

87 Hordóink nemcsak azokhoz hasonlítanak, melyeket nyugatról ismerünk, hanem azokhoz is, melyek egyes kődomborműveken ábrázolva vannak és szintén többnyire nyugaton találhatók. így pld. Langresben (Espérandieu, Recueil gen. des bas-reliefs IV p. 275) és Augsburgban (Wagner, Die Römer in Bayern Taf. XV) a hordók olyan hosszúak, mint a négykerekű kocsik, melyeken hosszában elhelyezve vannak. Egy kőtáblán, mely Neumagenből való (Espérandieu VI p. 340), egy hosszú fapadra van rátéve a hordó. Az abroncsok a két végén vannak sűrűn egymás mellett, ahogyan talán hordóinkon is voltak. Ugyanonnan ismeretesek még ábrázolások hordókkal, melyeket hajókon szállítanak (Espérandieu, p. 384, 387), és mutatják azt az élénk forgalmat, mely a Mosel-folyón uralkodott. Az áru, mely a hordókban lehetett, bizonyára bor volt, melyet a Mosel vidékéről egészen távoli helyekre szállíthattak. Ezért érthető, hogy azokról a fahordókról, melyeket Rheingönheimban találtak, azt tartják, hogy a bor szállítására szolgáltak. Sprater, Der deutsche Weinbau. Festschrift 1927 S. 428. A mi hordóink azonban alig kerülhettek oly messziről hozzánk. Víziúton nem jöhettek onnan, legfeljebb a Dunán, és ez annál valószínűbb, mert kétségkívül nyugatról származtak. Az egyik hordón, mint láttuk, Carnuntum van bekarcolva, és ha a hordót ott készítették, onnan kellett az árúnak is jönni. Carnuntum nem feküdt ugyan a határon, de az illyricumi vámterületen belül is voltak vámállomások, mint pld. Szombathelyen (CIL III 4161), és csak véletlen lehet, hogy ugyanezt eddig Carnuntumról nem állíthatjuk. Kútleletek. A kútakba sok mindenféle dolog beleeshetett, ami a kút fenekén épebben maradt meg, mint a földben. Saalburgban így kerültek napfényre nagyszámmal a bőrsarúk, cipőtalpak, melyek a földben elpusztultak volna. H. Jacobi, Führer durch das Römerkastell Saalburg 1913 S. 51. Hasonlóképpen csak a kút vize konzerválta a fadolgokat, melyek közé tartozott nálunk a csiga (74. ábra), melyen át a kötelet a vederrel bocsátották le 74

. ábra. (Saalburgban Westd. Zeitschr. X 1891 S. 392), és egy fakalapács (v. ö. Rostovtzeíf, Gesellschaft u. Wirtschaft Taf. 44, 7 Karanisból), melynek nyeléből egy darab a kalapács lyukába bedugva látható (75. ábra). A többi tárgyak különféle agyagedények voltak, melyek a vízbe estek és ezért nem törtek el.