Budapest Régiségei 11. (1932)

Kuzsinszky Bálint: A gázgyári római fazekastelep Aquincumban = Das grosse römische Töpferviertel in Aquincum 3-423

7 bekannten Töpfereien verzierter Terra Sigillata), körülbelül a legkésőbbi is, már a II. század második feléből való, amikor az ipari tevékenység decentralizációja a provinciákra kiterjedt (v. ö. Rostovtzeíf, Gesellschaft u. Wirtschaft im römischen Reich S. 363,20) és érthető, hogy ilyen nagy telep Aquincumban is keletkezhetett. Összesen 3 5 kemence került napfényre és egy körülbelül 15 o ezer négyzetméternyi területen részben nagyon szétszórtan állottak, mely ma az óbudai gázgyárhoz tartozik (1. ábra). Keletre a Duna 1. ábra. határolta, nyugatra találjuk a papföldi ásatásokat a római polgárvárossal, amelytől sírok választották el. Már azon kívül feküdt tehát, a város keleti határán, a mint azok a kisebb fazekas műhelyek is a városon kívül voltak, melyek azóta Óbudán a Kiscelli-utcában vagy a polgárváros másik, nyugati szélén, a volt lókórház közelében láttak napvilágot. A katonaságnak azonban nem akadt semmi nyoma ebben a fazekas negyedben, amint nem is lehetett, ha szomszédságában a polgárváros volt. A kemencék kétfélék voltak, négyszögűek és kerekek, de a kisebb négyszögű kemencékben éppúgy égethettek edényeket, mint a köralakúakban. Maguk a kemencék ugyan már ki voltak ürítve, és csak a törmelék töltötte