Budapest Régiségei 11. (1932)

Kuzsinszky Bálint: A gázgyári római fazekastelep Aquincumban = Das grosse römische Töpferviertel in Aquincum 3-423

m Kisebbik példányunk (K. 76) ezen edények harmadik csoportjába tartozik s kora a Kr. u. II. század második fele. Ezen edényfajta összefoglaló ismertetését Drexel adja (Das Kastell Faimingen ORL. Nr. 66/c, S. 72 ff.). Több helyen gyártottak ilyen edényeket s legutóbb Weisenauból került elő egy kemence is (v. ö. Behrens, Beiträge zur römischen Keramik. Mainz. Zeitschr. X (1905) S. 93 f.). Jellemző s főleg pannóniai viszonylatban felemlítendőnek tartjuk, hogy sem Heiligenbergben, sem Rheinzabernben ilyen edényfajta nem készült, amely helyekről pedig a pannóniai terra sigillataleletek legnagyobb része származik. 1 2 J64. ábra. Pannóniai edények. Ezalatt a név alatt foglaljuk össze azokat a darabokat, melyeket szürke anyagjuk s zöldes- vagy feketeszínük tesz jellegzetessé. Egy nagyobb tál (365. ábra 4) különösen jellemző már formájánál fogva, amennyiben magas, egyenes oldala van, simán lekerített szájjal (T. 5). Díszítése az edény testén két bemélyedő vonal közt karcolt vonalak sorából áll, melyet sarkantyúbélyegző segítségével állítottak elő. Magassága 14*8, szájátmérő i8'2 cm. Ez a forma csak Pannoniára szorítkozik. Emlékeztet ugyan a Behn 275. számú típusra, de ennek szervesen tagolt profilja van s különben is reliefdíszítésű délgalliai terra sigillaták közt fordul elő. Egy másik darab is (365. ábra 3) elütő formát mutat, s nem más, mint egy lapos tálacska feketére színezve (T. /). Szájpereme vízszintesen elálló és a külső szélén felhajlik. A tálacska alacsony teste egyenesvonalú és lefelé 45*