Budapest Régiségei 11. (1932)

Kuzsinszky Bálint: A gázgyári római fazekastelep Aquincumban = Das grosse römische Töpferviertel in Aquincum 3-423

ill Urna. Anyaga sárga színre égetve, s kívül nyersen volt hagyva. Hiányos példány. Kiálló pereme egy körbefutó benyomott vonallal van tagolva. Találták a kis kemencék környékén. Magassága 34 cm (359. ábra, 3.). Serpenyőnyél töredéke. Az agyagból égetett serpenyők formára nézve a bronzból készült példányokat követik, s mivel a bronzfogók díszítve is voltak, ezt az agyagban is utánozták. A mi töredékünk (360. ábra) hossza csak 7-cm. Anyaga világosvörösre égetett agyag, melyet sárgásbarnába játszó zöld zománccal vontak be. Díszítése reliefszerűen a fogó szélén végighaladó apró rozettákból, s ezeken kívül recézett vonalakból áll s keretét képezik egy női mellképnek, mely a hajviselet és a fejtetején lévő félhold után Lunát ábrázolja. Nemcsak a fogó formája és díszítése, hanem a zománc anyaga is a korábbi időkre utal, mert itt a színezés nyomán felismerhető az ólom használata. A késő-római (III — IV. sz.) zománcos edények színezése más, mert azok erős réztartalmúak. Technikára és irodalomra v. ö. Kalauz a Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtárában 1912, 148. 1. Nowotny, XV. Ber. der röm.-germ. Komm. S. 163. A mi példányunk az I—

II. században EszakItáliában készült zománcos edényekkel van kapcsolatban. Az egyik gyártási centrum Aquileia volt (v. ö. Brusin, Aquileia Guida... 1929 p. 211). Innen kerültek a korai zománcos edények Noricumba, pl. Emonába, Virunumba (v. ö. Egger, Führer durch die Antiken-Sammlung des Landesmuseum in Klagenfurt j6o. ábra. 1921 S. 84). Természetesen helyi utánzásuk is előfordul, pl. Poetovióban (Abramic, Führer durch Poetovio 1925 S. 99, 120). Feltűnő nagyszámban találtak a mi serpenyőfogónkhoz hasonlókat a Dráva — Száva közén, melyek ma a zágrábi Horvát Nemzeti Múzeumban és az Eszéki Múzeumban láthatók. Ezen a vidéken egy zománcos edényeket előállító helyi gyárat Sisciába kell helyeznünk, s ebből a gyárból való pl. a Magyar Nemzeti Múzeum háromfülű domborműves tálja, mely a kis kőszegi fennsíkon (Baranya m.) került elő. Az Aquincumi Múzeumban még több hasonlószínű, de eltérő ábrázolású serpenyőfogó is van, melyek ezzel az új darabbal együtt rámutatnak arra az erős kereskedelmi és ipari kapcsolatra, mely a legszélsőbb Duna-vidékét is bevonta üzletkörébe az I. század végén és a II. század első felében. 5. 16. Egy rövid, lapos nyél, mely egy kerek csésze széléből vízszintesen kiállott (361. ábra). Alsó lapja sírna, felső lapját a felálló széleken belül gyöngy-