Budapest Régiségei 11. (1932)

Kuzsinszky Bálint: A gázgyári római fazekastelep Aquincumban = Das grosse römische Töpferviertel in Aquincum 3-423

12 tetett vályogtéglák (a vállkövek), melyekből a boltívek a közök fenekénél 15 cm-rel magasabban kiindultak, tisztán láthatók voltak (9. ábra) és csak maguk a válaszfalak mállottak szét jobban. Ilyenformán a lángok a tüzelőtorokból először a középső csatornába jutottak, onnan azonban már csak a közökön át, melyek a boltívek és a válaszfalak között húzódtak, érhették a padozatot. Erre a berendezésre azért volt szükség, hogy a padozat tégláit a lyukakkal elhelyezzék, amelyeken át 9. ábra. a lángok továbbterjedhettek az égető kamrába (V. ö. 6. ábra). Az egyes vályogtéglákat ugyanis sorjában fektették a közök fölé és a válaszfalakon nyugvó széleik között a hézagot vályoggal töltötték ki. A lyukak éppen a közök közepére estek és annyi sort alkottak, ahány köz volt, vagyis elég sűrűn voltak, hogy a padozat minden részén át egyenletesen eloszolhatott a hőség, és legfeljebb a kemence végén nem volt oly intenzív, mint elején, hol a tüzelés történt. Kár, hogy ez a kemence, melynek fűtési szerkezete oly tanulságos, egészen eltűnt, mikor később a gázgyár területét nivellálták. Sikerült azonban