Budapest Régiségei 11. (1932)

Kuzsinszky Bálint: A gázgyári római fazekastelep Aquincumban = Das grosse römische Töpferviertel in Aquincum 3-423

28 így mindjárt megállapíthattuk, hogy felső részét az égető kamra (Brennraum) alkotta, mely 4*80 m hosszú oldalaival csakugyan elég tágas volt arra, hogy téglaégetésre alkalmas legyen. Akadt is még több olyan, természetesen darabokra tört vályogtégla, melyek sorban eg\más mellett feküdtek, de nem bizonyos, hogy az égetésre voltak berakva, vagy inkább a kemence oldalfalaiból hullottak le. A padozata, sajnos, már egészen elpusztult, de a nyugati oldalfala, amerre a domb erősebben lejtett lefelé, 85 cm magasan állott, a túlsó Dunafelőli oldalon pedig még sokkal magasabb íi'35 m) volt a fal, és hogy milyen mélyen feküdt a padozat, legjobban mutatta a 88 cm széles ajtónyílás, mely éppen ezen keleti fal közepe táján annyira jó állapotban maradt meg, hogy a vakolat is megvolt, mellyel a három lépcsőfoka be volt fedve. Az oldalfalakról több helyen lehullott a tapasz, mely vörösre átégett dupla rétegben takarta és a csupasz falfelület tisztán mutatta, miként voltak a vályogtéglák egymásra rakva. Az ajtónyílásból, amelyen át a kamrából a kiégetett téglákat kihordták, azt is látni lehetett, hogy milyen magasan kezdődött a kamra azon része, mely a föld felett szaó

. ábra. badon kiemelkedett. Mindenesetre szabadon állott onnantól kezdve, hol az ajtónyílás aljától számítva, mely a padozatnak felelt meg, 5 5 cm magasságban azok a négyszögű nyílások voltak, melyek a kamra oldalfalain keresztül a szabadba vezettek. Az ajtó oldalán, közel a sarkokhoz, egy-egy, a szemközti oldalon pedig négy ilyen lyuk volt látható. Magasságuk 25 cm, szélességük 15 cm volt. ($. ábra.) Megjegyzem, hogy ilyen lyukak így sorjában elhelyezve másutt ismeretlenek, de bizonyára csak azért, mert magasabban lehettek, mint a hogy a kemencék falai megmaradtak. Ezekre a szelelőlyukakra pedig azért volt szükség, hogy a padozaton át jövő lángnyelveknek meg legyen a huzatja. A padozatból már csak a vályogból vetett téglák, azok is legnagyobbrészt összetörve maradtak, de felismerhetővé teszik az oldalak félkörű kivágásai, melyek kettesével szembeállítva a padozatban azokat a kerek lyukakat képezték, melyeken át a lángok fölcsaptak (6. ábra). Mindegyik tégla hossza 42, szélessége 30 és vastagsága 11 cm volt, melyhez még a tapasz járult, mely a padozat felületét borította.