Budapest Régiségei 11. (1932)

Kuzsinszky Bálint: A gázgyári római fazekastelep Aquincumban = Das grosse römische Töpferviertel in Aquincum 3-423

21 kező leírás részletesen tárgyalja először (I. fejezet) a kemencéket. Ezek lehetnek négyszögűek és a nagyobbakban téglákat, a kisebbekben durvább és nagyobb edényeket égettek. A berendezésükben nem volt különbség és éppen olyanok voltak, mint azok, melyek külföldön ismeretesek. A középső tűzvezető folyosó helyett csak egy esetben (a XIII. kemencében) látjuk a nyelvalakú falat, mely a tüzelőhelyet (Heizraum) két részre osztotta. Külföldön ez a típus tulajdonképpen a köralakú kemencéknek felel meg, míg nálunk ezekben az átlyukasztott padozat inkább befelé sugárszerűen menő válaszfalakon pihent. Ilyen kerek kemencéknek is, mint folytatólag látni fogjuk, nagyobb számmal kellett lenni, ha a kisebb és finomabb agyagárút, a mécseket és terrakottákat akarták kiégetni. Második helyen, a II. fejezetben adjuk a mészégető kemencék leírását, és így a kemencék minden fajtáját együtt láthatjuk, amelyek egyáltalában egy nagyobb fazekastelepen előfordulhatnak. Az egyes kemencéket nagyobbrészt Foerk Ernő felsőépítőiskolai tanár még a helyszínén mérte föl és ő rajzolta meg a nagyobb léptékű helyszínrajzot (3. ábra), amely a kemencék fekvését és egymáshoz való helyzetét mutatja. Munkájáért e helyen is köszönetet mondok. A III. fejezetben, mindjárt a kemencék után ismertetjük a kutakat, melyek velők nemcsak topografiailag, hanem rendeltetésöknél fogva is összetartoznak és a fazekastelep térrajzát kiegészítették. Itt van természetesen szó a hordókon olvasható bélyegekről is. A kemencék ugyan már elhagyatva állottak, úgy amint a törmelék az idők folyamán betemette és a kutak fenekén is csak néhány edény maradt. Ezeken kívül azonban a leleteknek oly sokasága és változatossága jelentkezett, hogy első tekintetre nyilvánvaló a gázgyári fazekasnegyed nagy jelentősége. Talán a legkevésbbé figyelemreméltóknak látszanak a terrasigillataedények, melyekből csak cserepek vannak. De többnyire vagy a túlságos égetés nyomait mutatják vagy félig kész darabok töredékei, amelyeknek a díszítése is más, mint azoké, melyek külföldről kerültek hozzánk és ezért a IV. fejezetben külön kellett összefoglalni. Az edénymintákat, melyek leírása az V. fejezetben következik, már a nagy számuk teszi feltűnővé, a beléjük nyomott képtípusok és a díszítés pedig mutatják Pacatus stílusát, mely általában az itt készült sigillata-edényeket jellemezte. Ha nem is tanulságosabbak, de értékesebbek a VI. fejezetben bemutatott agyagbélyegzők, mert legalább újabban ily nagy számmal sehol nem kerültek napfényre. Részben ugyanazok, melyeket edénymintáinkba benyomtak, részben más reliefek előállítására használtak, aminők az edényekre vagy stukkófrízekre voltak applikálva. A bélyegzők mellett nagy szerepet játszottak