Budapest Régiségei 11. (1932)
Kuzsinszky Bálint: A gázgyári római fazekastelep Aquincumban = Das grosse römische Töpferviertel in Aquincum 3-423
128 lógnak. Minden két szőlőtő között, mégpedig a képmező alján áll egy-egy üllőn kalapáló férfi (6) ; más egész emberi alak nincs is. Annál több a kis kép: a négy álarc (9) ezúttal a középmagasságban az ágak között elosztva foglal helyet. Közben három helyen a repülő madarat (32) látjuk. Ezeken kívül szerepel a guggoló nyulacska (18) a kalapáló férfi oldalán. Ahogyan egyszer a hátára fordítva, ötször fejével fölfelé állítva van benyomva, mutatja legjobban, mennyire minden figyelem és értelem nélkül történt ezen és más díszítőelemek alkalmazása. A minta, mely a fenekén keresztül kettétört és azonkívül egyik oldalán még két törést mutat, c/6 cm magas, szájbősége 13*5 cm. Tm. 54. 113. ábra. A mintának egy helyen kicsorbított szájszéle annyiban más, mint a többieké, hogy kiálló gyűrűtaggal van ellátva. A megrepedt feneke nincs átfúrva. A három felfutó szőlőindának, melyek a belső falának aljából, egymástól körülbelül egyforma távolságban kinőnek, csak két nagy szétágazó szára van, melyeken a szőlőlevelek mind egyformák (35). A rövid szárakon, melyek lefelé ágaznak, szőlőfürtök (47) lógnak. így elég szabad tér maradt, hogy minél gazdagabban díszítsék az önálló képtípusokkal, ami annál könnyebben ment, mert csak a kisebb díszítőelemeket használták fel. Az emberi ábrázolások tehát, mint a Victoria és a kalapáló ember, hiányzanak, ellenben az álarcot (9) kilencszer, a repülő madarat (32) négyszer és a guggoló nyulacskát (18) nem kevesebbszer, mint tizennégyszer látjuk, az egész képmezőn összevissza szétszórva. Előfordul aztán a gémféle vízimadár (28) is háromszor és mind a három a képmező alsó szélén áll, de lábaik oly hosszúak és esetlenek, hogy innen is látni, hogy a többi képtípussal együtt előbb a madár testét kellett a bélyegzővel benyomni és csak azután, amikor a 115. ábra.