Budapest Régiségei 11. (1932)
Kuzsinszky Bálint: A gázgyári római fazekastelep Aquincumban = Das grosse römische Töpferviertel in Aquincum 3-423
Ill hanem futó állatok sora tölti ki az övet, mely az edény alsó részét körülfogta, de azok is az aquincumi cserepekről ismert típusok. Nincs is aziránt kétség, hogy az aquincumi és eszéki darabok összetartoznak, csak az a kérdés, hogy az eszékiek nem készülhettek magában Eszéken is? Már az is gondolkozóba ejtett ugyanis, hogy ezek a cserepek oly nagy számmal fordulnak elő Eszéken, de a mi még meglepőbb, az, hogy Eszéken is egy olyan tálminta darabja (Lelt. sz. 1169) található, amelynek negatív díszítése megegyezett a kész tálakéval. Aquincumban, mint látni fogjuk, épp ezek a tálminták kerültek elő a legnagyobb számmal és így könnyen lehetséges, hogy nemcsak kész edényeket, hanem tálmintákat is szállítottak Eszékre és hogy az aquincumi fazekastelepnek Eszéken fiókgyára volt, mely ott is, mint Aquincumban, Pacatus neve alatt dolgozott. Azt nem tudom, hogy az eszéki cserepek lelőhelyén voltak-e kemencék is, de bizonyára kellett lenni. V. EDÉNYMINTÁK. A terrasigillata-edényeket mintákból állították elő, melyek oly nagy számmal kerültek elő, hogy a legjobban bizonyítják, mekkora lehetett nálunk a terrasigillaták gyártása. Körülbelül 70 darabunk van, köztük épek is (95. ábra), a legtöbben darabokra törtek ugyan, de összeállíthatók voltak. Ennyi edénymintát még Magyarországon kívül sem igen találtak. A legtöbb Rheinzabernből ismeretes, másutt, mint Heiligenbergben, ahol szintén virágzó fazekastelepek voltak, leginkább töredékek maradtak. Hogy mily ritkák, azt Bécsben és Budapesten látjuk, hol a nagy múzeumokban egyet sem találunk kiállítva. A terrasigillata-edények domborképeit azonban nem ragasztották rá, amint pl. Holder (V. ö. Sprater S. 38) legalább a díszítmények egy részére nézve feltételezte és amire nálunk is volt példa (Budapest Régiségei IX 92. 1. 33. ábra). Sokkal egyszerűbb volt a tálak vagy csészék negatív formáit, a mintákat elkészíteni, úgy hogy aztán egy mintából tetszésszerinti számú terrasigillata-tálat préselhettek ki (Formschüssel). Az eljárás különben mindenütt ugyanaz volt. A minták alakja tehát kívülről nézve nagyjában megfelelt a kész edényeknek, amelyek belőlük kikerültek. És amint ezek többnyire a Drag. 37-es formát mutatták, annak felelt meg a legtöbb tálminta is: körülbelül 50 db. Külső felületük sima, szájszélük vagy befelé hajlik (96. ábra), vagy kiálló peremmel van ellátva, hogy vastagabb és erősebb legyen, mint a minta