Budapest Régiségei 11. (1932)

Kuzsinszky Bálint: A gázgyári római fazekastelep Aquincumban = Das grosse römische Töpferviertel in Aquincum 3-423

107 ugyanis, hogy ez a kandeláber-féle oszlop, mely az előbbi töredéken szerepel, négyszer fordult elő és mindegyik az alsó vonalas keretre állítva arra szolgált, hogy a képmezőt függőlegesen négy egyenlő részre ossza. Az egyik oszlop itt is a tetején egy nyulacskát tarthatott, ennél világosabb, hogy a törzsük fölfelé álló levelekkel van borítva s mintha szőlőtő akarna lenni, az oldalából szőlőlevelek nőnek ki. Egy-egy szőlőinda nőtt ki a vonalas keretből is és azok szétágazó szőlőleveleikkel és szőlőfürtjeikkel az egyes mezőket annyira ellepték, hogy a balsarokba már csak egy-egy vízimadár kerülhetett, mely szintén a vonalas kereten áll. T. g$. Nincsen vörösre égetve, hanem az égetés után is szürke maradt két edénytöredék, mert maga az agyag, melyből készültek, szürke volt. Különben ugyanazt a díszítést mutatják, mint azok, melyek vörösre voltak égetve és amelyek felülete vörös mázzal volt bevonva. Esetleg arra gondolhatunk, hogy csak azért hiányzik róluk a vörös máz, mivel szintén olyan edények darabjai, melyek még félig kész állapotban maradtak. De erről a két cserépről ezt, azt hiszem, csak akkor tehetnők fel, ha előfordulnának olyan vörös mázú edények cserepei, melyek anyaga szürke agyag volt, de ilyenek hiányzanak. Egy nagyobbfajta tál aljából való töredék, melyen jól látni még, hogy a kiálló gyűrűt, mely a lábat alkotta, utólag formálták hozzá. Felületét különösen kívül az iszapréteg annyira fedi, hogy a díszítése már csak tompán látszik. A képmezőt alul a közönséges sima vonalkeret zárta le és abból indulhatott ki a szőlőinda, mely kétfelé ágazva hullámos vonalban körülfutotta. Az alsó oldalán egyes szőlőfürtök és kisebb szőlőlevelek mellett nagy szőlőlevelek fordulnak elő és annyira ellepik a mezőt, hogy a figurális díszítésnek nem jutott hely. Csak a felső oldalán, mely azonban legnagyobbrészt csonka, maradt meg a kalapáló férfialak alsó fele. T. 77. 93. ábra. A másik edény töredék két összetartozó darabból van összeragasztva, melyek kívül ugyanazt a világosszürke színt mutatják és minden rárakódástól tiszták, ellenben belül csak az egyik darab ilyen világosszürke és tiszta, míg a másik, mely más helyen feküdt, sötétebb és piszkos. A világosszürke szín nyilván onnan van, hogy a legfinomabban iszapolt agyagot használták. Maga a tál, melynek oldalából való a töredék, talán a legkisebbek egyike volt, melyet fazekasaink készítettek. Alján lábgyűrű volt, fölötte vonalas keret, melyen vízimadarak állottak. Az egyik még majdnem egészen van meg és fölötte egy nagyobb szőlőlevél látszik. A két szőlőtő között, melyek fölfelé