Budapest Régiségei 10. (1923)

Láng Nándor: Herakles és Omphale : elefántcsontrelief az Aquincumi Múzeumban 3-34

5 Ez megfelel a monda fejlődésének,

l a melyben a Héraklest klasszikus papucshőssé avató elemek csak később válnak uralkodóvá, eredetileg nem is szerepelnek benne. Az Omphale-monda hazája

2 déli Thessalia : Trachis és Malis vidéke, a hol a Kr. e. IV. századig tartó gynaikokratiáról van tudomásunk. Mikor Kis-Azsia gyarmatosításával Herakles kultusza ott is ' elterjedt, az Omphale-mythost a körébe tartozó, eredetileg északgörögországi munkákkal együtt valószínűleg a samosi Kreophylos ültette át Lydiába, a hol a homerikus költő tekintélye végleg lokalizálta. Legegyszerűbb alakjában az Apollodoros neve alatt járó Bibliotheke

3 őrizte meg számunkra, a mely szerint Herakles munkáinak végeztével, miután nejét, Megarat, Iolaoshoz adta, Oichaliába ment s Eurytos király leányát, Iolét, feleségül kérte. Eurytos elutasítja, sőt még fia, Iphitos előtt őt vádolja barmainak elrablásával. A nyáj keresésére indult Iphitost Herakles letaszítja Tiryns bástyájáról. A gyilkosság miatt reája küldött borzasztó betegségtől a Delphiben nyert jóslat szerint csak úgy menekülhet, ha három évi szolgaságba szegődik s annak árát engesztelésül Eurytosnak küldi. Erre Hermésszel eladatja magát Iardanos lányának, Omphalénak; a lydiai királynő szolgálatában megfékezi a kerkópokat és megöli Syleust. Szolgaságának leteltével, mely miatt elmulasztja az argonauták vállalatában, a kâlydoni vadászatban és az Isthmos megtisztításában való részvételt, megszabadul betegségétől és Ilionbä hajózik. Ugyanezt a történetet már kissé pragmatizálva, bizonyos változtatásokkal adja elő Diodoros.

4 Eladóként itt Hermes helyett Heraklesnek egy barátja szerepel, ki a vételárt Iphitos gyermekeinek szolgáltatja át, mire a hős meggyógyul. Masonia királynőjének, Omphalénak parancsára még a rabló itónokat is megfékezte. Herakles vitézsége csodálatra kelti a királynőt, a ki származását és hazáját tudakolván, derekasságának bámulatában szabaddá teszi és egybekelvén vele, Lamost szüli néki. Azután hazatér a hős és a trójai háborúba vonul. hogy Heraklesnek Omphalénál tett látogatását ábrázolják, kiterjesztjük Sieveking fenti tagadását, ezek t. i. a hősnek más, közelebbről meg nem jelölhető szerelmi kalandjára vonatkoznak ; Waltersnek harmadik példája, a párisi Bibliothèque Nationale 866. sz. vázaképe csak H. és O. fejét adja: ebben tehát nincsen semmi, a mi a hősnek gúnyolását jelentené; csak azt igazolja, hogy az Omphale-kaland már akkor ismeretes, de egészen más értelemben, mint a hogy azt a hellenisztikus és a római korban a művészet és irodalom termékeiben látjuk. Ugyanebből az okból, nem ellenkezik fönti megállapításunkkal, ha a bécsi udvari múzeum lekythosán (De Laborde, Vases de Lamberg. II. 25, 1. és p. 51. vign. 9.; utána Reinach, Répert. d. vases II. 214. és 216. ; Sacken-Kenner, Die Sammlungen d. k. k. Münz- u. Antiken Cab. p. 155, 12) a Herakles- és Minerva-fejek melletti női fejben Omphalét vélik fölismerhetni. 1 L. Tümpel, Röscher, Lex. d. griech. u. röm. Mythologie, s. v. Omphale. Jahn, Berichte d. k. sächsischen Gesellschaft d. Wiss. Philol.-hist. Cl. VII. 1855. 217 sk. 1k. 2 L. Wilamow'ûi, Herakles, i

2

, 58. 3 Mythographi Graîci (Wagner) I. Apoll. 2, 6. 1 Diod. 4, ji. V. Ö. még Hyg: fab.

•-j2.