Budapest Régiségei 10. (1923)

Foerk Ernő: Az óbudai aquaeductus : szerző rajzaival 35-

44 Bajosabb azonban föltételezni, hogy a víz vezetése a pilléreken is ilyen, bár nagyobb kaliberű ólomfistulákban történt volna. Sokkal valószínűbb, hogy mint másutt is a víz vagy kőlappal lefödött kővályúkban folyt, mint pl. a kölni vízvezeték a város területén álló szakasza,

l vagy pedig külön e czélra épített bebolto^ott csatornában vezettetett. Mindig szem előtt tartva a meghódított tartományok primitivebb viszonyait, úgy az egyik, mint a másik szerkezetre vannak analógiák. A kölni magas vezeték a város határában 8. ábra. 9- ábra. kezdődött, először egy hosszú, csak néha ívnyílásokkal megszakított falon haladt (1. Aquincum), később 23 átívelt pilléren szaladt végig, míg aztán a városfalaknál levő medenczéből, a vízi castellumból történt földalatti csatornákkal az elosztás. A városban egyetlenegy pillér, az ú. n. Marsili-kő állott még a XVIII. század első felében, vízszintes lefödéssel és egy kőleme^el lefödött ví^ kávával (11. ábra). Ilyen kőkávát vagy kővályút véltek látni a múlt század 70-es éveiben Zsigmondy és Torma, a vízvezeték első kutatói, de később kitűnt, hogy az egész vízvezeték mentén, de még a papföldi és csigadombi (amphitheatrum) ásatások alkalmából sem találtattak olyan mély kávája kővályúk, melyek nagyobb mennyiségű víz vezetésére alkalmasak volnának. A papföldön talált ' Kunstdenkmäler der Rheinprovinz VI. Josef Klingenberg: Das römische Köln.