Budapest Régiségei 10. (1923)

Láng Nándor: Herakles és Omphale : elefántcsontrelief az Aquincumi Múzeumban 3-34

szenvedélyt, mely úrrá lett a győzhetetlen hősön, a* szerelmi élvhajhászatot. Bór és bujaság fegyverezte le Heraklest, tette elpuhulttá Zeus fiát, oroszlánbőr helyett aranyhímzésű biborruha födi tagjait, már csak félig, mert ittasságban lecsúszott a köpeny válláról, úgy hogy kék bélése is előtűnik ; hímzett a lábát fedő saru is; fegyver helyett asszonyi ékszert visel: aranykarikát bokáján, gyűrűt az ujján. Herakles erejének jelvényeit a festmény jobboldali csoportjának élén álló Omphale bírja : az oroszlánbőr fejét díszíti, a buzogányt egy kőre támasztva balkezével tartja. Bal karját egy mögötte álló barnabőrű ifjú föltámasztott lábára nyugtatva, jobbját csípőjére csapva hideg tekintettel szemléli áldozatát, kit szerelme rabszolgájává tett ; Herakles azonban, talán mámorában is föleszmélve és érezve múltjához méltatlan állapotának szégyenét, kerüli ezt a tekintetet, elfordítja arczát; kidülledt szemével, sóhajra nyíló szájával mintha segítséget keresne zsarnoka ellen. Az ő tehetetlensége mellett ez a zsarnok, Omphale, uralkodik a képen is büszke tartásával, érett női szépségének buja idomaival, melyek vékony chitonja alatt előtetszenek, míg alsó testét kék bélésű sárga köpeny borítja. Jobbja felől, kissé hátrább, két szolgálója áll, kik részvéttel tekintenek a hős felé; különösen az elülső, szépséges leánynak szánakozó pillantásával sikerült a művésznek a jelenet tragikus hatását enyhítenie, a mint hasonlóképen a fejét boríró fátyol rózsaszíne mérsékli az uralkodó színek erejét.

1 A Rubens színpompájára emlékeztető kép szerkesztésében érdekes.a mellékalakok elhelyezése, melyeknek az előteret elfoglaló főalakok között előtűnő fejei a mélység látszatát kölcsönzik ez egész kompozicziónak ; a többi falképen a hátrább álló alakok vagy csoportok magasabbra vannak helyezve. Most leírt képünk kétségkívül valamely kiváló hellenisztikus eredetinek hű másolata; az aquincumi relief azonban sem vele, sem pompeji társaival semminemű rokonságban nem áll ; ennek családfája még sokkal messzibbre nyúlik vissza, ősét a görög művészet klasszikus századában, még pedig a plasztika művei között kell keresnünk. Mielőtt szemlét tartanánk az Omphale-mythos plasztikus ábrázolásai fölött, még röviden meg kell említenünk, hogy a római Palazzo dei Conservatori múzeumában van egy mozaik,

1 mely az Omphale szolgálatában álló Heraklest, orsót pergetve, női ruhában mutatja be. Előbbi életére utalnak a letett buzogány és paizs, mostani szánalmas helyzetét az allegóriaként odafestett Erosok teszik még érthetőbbé, kik hatalmas oroszlánt békóba 1 Heibig, Führer 3 995. sz. és II. köt. 477. 1.