Budapest Régiségei 10. (1923)

Kremmer Dezső: Pest-Budát ábrázoló német metszetek 81-215

IJO ^z utolsó ostromkép, melyet e fejezetben bemutatunk, a Boethius-krónika másik budai ábrázolása (17. kép). A keleti beállítású kép,

1 mint a keleti oldal ostromának illusztrálása, típust képez. Csodálatos gondossága, karczszerű finomsága s feltűnő, jó a lap kicsiny méretei mellett különösen nagyrabecsülendő topográfiai megbízhatósága úgy történeti, mint művészeti szempontból elsőrangú alkotássá avatják e karczot. A brandenburgiak futóárkai a Duna mentén húzódnak, azok mögött a hevesen tüzelő ágyúütegek működnék. Buda lángokban áll. A bal előtérben Pest bástyáiról lövetik a várat. Ettől északra sátortábor, Miksa bajor herczeg hadait jelképezve. Annyi művészeti finomság ömlik el e lapon, hogy alkotóját csak a legjobb mesterek közt kereshetjük. Ezen a nyomon haladva, hasonlítsuk össze már most a részletek technikáját az ifjabb Merian ama metszetével, mely Budát nyugat felől ábrázolja. Meglepő egyezéseket találunk. A metszőművész ezen a lapon szereti az erős foltokat. A meg nem világított hegyoldalakat sűrű, nagyon mélyített, párhuzamos barázdavonalakkal, majd ezen keresztül egyes helyeken sűrűn alkalmazott kereszthúzásokkal hozza ki. Ezekkel szemben a fénybe eső oldalakat úgy érzékelteti, úgy hozza ki a monoton háttérből, hogy kicsi, alig mélyített párhuzamos rézsut haladó vonalkákkal rajzol. Igen hatásos az égő város láng- és füsttengerének reális ábrázolása, melyből komoran, élesen válnak ki a minarettek s templomtornyok. Ugyané művészi készségeket találjuk meg az ifjabb Merian metszetein is. Tudjuk még azt is, hogy a Boethiuskrónika illusztrácziói Merian műkereskedéséből kerültek ki. Ez okokat egybevetve megállapítjuk, hogy e metszetnek alkotója maga az ifjabb Merian lehe; tett. Elete alkonyán, de művészi ereje teljében csinálta e lapot. Utánzatát nem ismerjük az egész krónikairodalom metszetanyagából. Valószínűnek látszik, hogy az a sok művészeti nehézség, mely e képből felénk sugárzik, visszariasztotta a metszőket a másolástól. Különben is voltak más, könnyebb, tehát népszerűbb metszetek, melyek szabad zsákmányokként keringtek a krónikák között; ilyenekkel már több ízben találkoztunk. Még egy metszettipust kell bemutatnunk, az ostromképek csoportjában, ^ mely kicsiny méretei daczára igen tanulságos, meglepően hű részletekkel. Erősen térképszerű ez a madártávlatból felvett kép, s ha a sorozatban helyét akarjuk meghatározni, akkor azt mondjuk, hogy átmenet a térkép és a legegyszerűbb megoldásra törekvő madártávlatos ábrázolás között. Az ostromló hadak víárkai is fel vannak tüntetve. Wagner: Ottomanischen Pforten czímü, Augsburgban 1700-ban megjelent művéből való ez a metszet. Nagyon sok 1 Czíme legendaszalagon : Prospect der Statt Ofen.