Budapest Régiségei 10. (1923)

Kremmer Dezső: Pest-Budát ábrázoló német metszetek 81-215

i68 c^olta ré^be. Az a kifogás pedig, hogy ugyanazon metszőművésznek Budát ábrázoló két lapja annyira eltérő topográfiát mutat, tehát más kéz alkotta mindegyiket: eddigi tárgyalásainkból kifolyólag önmagában dől meg, mert hiszen az ábrázolás beállítása mindenkor annak a főczélnak hódolt, hogy épen mit akar a lap illusztrálva kidomborítani. Ez elsősorban, és csakis hadálláskép lévén, a vár utczáit, házait, mecseteit, sőt a külső városokat is másodrangú ábrázolási tényezőknek érezte a metsző. Ennek a Merian-metszetnek hasonló lapja viszont tipikus nürnbergi munka, technikája és egész beállítása szerint. Metszőjének nevét ma még nem ismerjük, de minden kétséget kizárva megállapíthatjuk, h nay Mgáűaéí nürnbergi mets^őiskqlájából került ki. Ugyanis e lapnak teljesen hasonló feldoígozású (de vonalról-vonalra nem szolgai módon másolt) testvérét ismerjük Boethius: Kriegs-Helm... Nürnberg, 1686 czímű krónikájából. A Boethiuskrónika ábrázolása csak abban tér el, hogy a vártól nyugatra fekvő hegylánczok lejtőin elhelyezkedett sátortábort is feltünteti. Az előtér jelenetei: pihenő, kancsókból iddogáló harczosok, egy kipányvázott, abrakoló paripa stb. híven, hajszálnyi pontossággal vannak ezen a lapon is ábrázolva. Happelius: Thesaurus exoticorum .. . stb. czímű, Frankfurtban 1686-ban megjelent művéből ismeretes az a nagy alakú rézmetszet, a mely Buda 1686-os ostromából a híres szeptember 2-iki rohamot és robbanást ábrázolja. E metszet egyrészt a robbanás túlzott ábrázolása miatt, másrészt a halmozottan benépesített középmező és előtér zsúfolt jelenetei miatt annyira zavaros, hogy művészeti szempontból nem nevezhetjük sikerült lapnak. E megjegyzésünk a témazsufolásra vonatkozik kizárólag, mert az egyes kisebb részletek viszont rendkívül sok intim finomságot árulnak el. Művészeti előnyök és tökéletlenségek vannak tehát ugyanazon a lapon. A tiszta szemléletet végül még avval is zavarja a metsző, hogy a víárkok, futósánczok czikk-czakkos vonalai a még megfelelő egységet is megtörik. A vár nyugati oldaláról, tehát a Vérmező felől tárul elénk. A nagy robbanások oly füstfelhőkbe borítják a vár egész képét, hogy abból szinte semmi sem látszik. A Szt. Gellérthegy túlmagas, keskeny hegycsúcsba végződik, tetején kis őrházikóval. A képet már most a következő ábrázolási elemekre bonthatjuk: a kettős robbanás, a Vérmező felől működő ágyúütegek és víárkok kombinált része s az előtérben, a fővezér sátora előtt átvonuló csapatok. A kettős robbanás zűrzavaros vonaltömegein itt-ott gyengén áttetszik a háttérben Pest s környékének körvonala, meg a Margitsziget déli része. Pontos összehasonlítással könnyen megállapíthatjuk, hogy e\ a háttér a?

y ifjabb Merian nyugati ábrázolású metszetéről ( 16. kép) mint forrásmüről van átraj-