Budapest Régiségei 10. (1923)

Kremmer Dezső: Pest-Budát ábrázoló német metszetek 81-215

IÓ2 ":•'••'•»• Mathias Merian metszőtől való látképnek szinte szolgai másolata. Ambling pedig rendszerint önálló felfogást visz metszeteibe s talán csak avval magyarázhatjuk meg ez eltérést, hogy a háttért készen vette át egyik elődjétől s a kép tulajdonképeni ábrázolási czélja az előtér jeleneteinek bemutatása volt. A már többször említett Mathias Merian-metszet majdnem hű mását ismerjük, a mely önállóan jelent meg s az 1686-os ostromot ábrázolja. Czíme felülT Buda. Ofen. Wie solche von den Christen belagert und den andern September A'fio 1686 Glücklich erobert Worden. A két város teljesen úgy van beállítva és megrajzolva, mint emezen. Két lényeges eltérést látunk azonban. Egyik az, hogy a Merian-metszeten a vár nyugati alján sűrű házsorokból álló városrészt látunk (a mai Attila-körút vidéke), a másik pedig az, hogy emez a metszet ostromkép lévén, az egész Vérmező katonacsapatokkal, ágyúütegekkel s az előtérben sátortáborral van benépesítve. Erősen mutatja a hasonlóságot s az egybetartozást a baloldalt látható s a képre behajló lombos fa, mely pontos hűséggel van átvíve erre a metszetre is. Rajza elevenebb. Sötét felületekkel tagolt, éles vonalakkal karczolt részleteket látunk, a mik elárulják, hogy nagy gyakorlatú, friss szemű mester munkájával állunk szemben. Ez a mester nem más, mint az ifjabbik Merian, Mathiasnak fia, Sandrart frankfurti rézmetsző mesternek egyik legkiválóbb tanítványa. Tehát apjának műve után dolgozott. A Sandrart-lapjainál ismeretes erős árnyékolás teszi üdévé e lapot, mely az ifjú Meriannak kétségkívül egyik legsikerültebb alkotása, és azok a részletek, melyek a tömegfelfogástól eltérnek, tehát kisebb csoportok, mozgással s elevenséggel áthatott jelenetek, valóban úgy jönnek elénk, mint egy művészi tollrajz részei. A mi már most az ostrom ábrázolásának megbízhatóságát illeti, a viszonylagos hűséget annyiban megtaláljuk e lapon, hogy különösen a királyi palota s a legkeskenyebb és leggyöngébbnek vélt északnyugati várszög vannak ágyútűz alá fogva. Megtaláljuk az ostromlók mérhetetlen nagy fáradságával készített párhuzamos árkot is, bár szerény nyomokban. A harczi jelenetek, vonuló hadcsapatok berajzolása stb. természetesen a metsző művész képzelőerejét hirdeti. Az alsó ágyúütegek elhelyezése sem föltétlenül megbízható, mert hiszen tudjuk, hogy az ostromlók pontosan felosztották maguk között a rondellák és kapuk táját, az ágyúzás miatt. A bécsi kapu s ettől nyugatra eső vidék a brandenburgi csapatok tüzérségi körzetébe jutott, az esztergomi rondella vidéke pedig a császáriak tüzérségének lett kiosztva. Hogy hatásos ágyútűz alá lehessen venni e kijelölt pontokat, a császáriak 24 fontos ágyúgolyóinak legalább is 600—650 lépésnyiről kellett a czélra hullani. S bizonyos magasságra is szükségük volt,, hogy a golyó