Budapest Régiségei 10. (1923)

Kremmer Dezső: Pest-Budát ábrázoló német metszetek 81-215

H/ A hogy tovább keresünk a Margitsziget ábrázolásai után, megint csak a legismertebb krónikák metszetei között bukkanunk erre. A legrégibb német metszet, a melyen már a sziget igen vázlatos ábrázolását látjuk sa mely keleti beállításban adja Pest-Buda képét, Alexander Mairnak már bemutatott lapja. Voltaképen ostromkép. Nem hű ábrázolás; rajta a sziget déli részén'régebben külön állott úgynevezett fürdő-sziget még megvan. A Zimmermann-metszeten ez már hiányzik. Úgy látjuk, hogy Zimmermann a két várost nagyobb gonddal, részletesebben dolgozta ki, nagyobb arányokban vette, mint társa, a szigetet azonban majdnem egészen úgy rajzolta át. Azon, egészen ötletszerűen itt-ott apró házromokat látunk, melyek elhelyezéséből a szemlélő mindjárt látja, hogy az itt volt kolostorokról, templomokról nagyon kevés hiteles értesülése van a metszőnek. A hozzáfűzött jelmagyarázat azonban valamit mond nekünk a múltból. «Ein verfallene Statt in der InsuL)) A krónikaíró avagy illusztrátor emlékezetében, az értesülésekből Visszacsenghetett annyi, hogy a Margitszigeten egykoron falu volt. Talán a sziget északi részén volt s teljesen elpusztult Szent-Pál falu emlékezete villan itt föl. Az is lehetséges azonban, hogy a metsző ittjártakor a templom- és monostorromokat nézte vagy sejtette egyszerűen egy elpusztult falucska maradványainak, a hogy az elpusztított Tabánról vagy Vízivárosról is tudott. Az ábrázolás különben egyrészt nagyon vázlatos, másrészt oly, kicsi méretekben mutatja be a szigetet, hogy sem történeti, sem topográfiai jelentősége nincs ez illusztrációnak. Az északi beállítású metszetek — mint láttuk a megfelelő fejezetben — rendszerint a Margitsziget déli felét is feltüntetik a közép előtérben. Ezeknek típusa az az ugyancsak 1602-ből való s már ismertetett Siebmachermetszet, mely az Ortelius-chronológiában jelent meg. Két körülmény nyomban feltűnik a figyelmes nézőnek. Egyik az, hogy a szigetet összetéveszti metszője a felsőbb állású szentendrei szigettel («Insel S. Andre».) a másik pedig az, hogy azon a szigetrészen majdnem körösen szabályos elhelyezéssel nyolcz épületromot látunk, a melyek az itt volt hat monostor és templom déli részén állott cisztercita illetve János-rendi barátok klastromának topográfiájával nem egyezik meg. Szilárd meggyőződésünk, hogy ez az ábrázolási mód a már kimutatott XVII. századbeli történeti hűség felfogása szerint alkalmazódott, vagyis a metsző csupán annyit akar itt a nézővel közölni, hogy e szigeten is voltak épületek, melyek akkor már (1602) romokban hevertek. Egyszóval dekorativ jelentősége van ez ábrázolásnak Mint tudjuk, ezt az Orteliusban megjelent lapot igen sok krónikaillusztrátor vette át, más méretekkel s így valamennyinek a most tárgyalt Budapest Régiségei. X. ; ..'•',.'',' f*