Budapest Régiségei 10. (1923)

Kremmer Dezső: Pest-Budát ábrázoló német metszetek 81-215

IJO mint a másik Merian-metszet. Érdekes módon ábrázolja még a Rudasfürdőt, mely hosszú, négyszögű földszintes épületcsoportnak látszik, négy sarkán kupolákkal. Külseje egészen olyan, mint a Császárfürdő táján állott török lőpormaíom, mely erődszeríí kiképzést mutat néhány jobb topográfiájú metszeten. A sorban utolsó az a nagyon vázlatos és gyenge művészi készséggel megrajzolt lap, mely Wagner: Neu eröffnete ottomanischen Pforten czímű, Aúgsburgban 1700-ban megjelent műve mellékletéül látott napvilágot. A jelentéktelenebb művészek közé tartozik e lapnak metszője : Jacob Koppmayer. Főforrásnak használja az Ortelius Chronologiában megjelent Siebmacher-metszetet s azt hihetetlen elrajzolással másolja. Tabánból nem ismer semmit, csak három épületet rajzol be a Rudasfürdőképen. Topográfiai értéke semmi sincs, ezért nem is foglalkozunk vele. . A mint láttuk, a metszeteken található igen szerény nyomok Tabánt illetőleg nagyon kevés topográfiai eredményt nyújtanak. A fejlődés képe helyett, e metszetek összehasonlítása a pusztulás egységes képét nyújtja. Megtudjuk azt ez ábrázolások tanúsítása szerint is, hogy Tabán ama 160 év alatt, míg a török uralom szakadt fővárosunkra, körülbelül tízszer pusztult el és ugyanannyiszor támadt föl ismét halottaiból.

1 A XV—-XVII. század során a fővárosban járt külföldi utazók, akár feljegyzéseket, akár rajzvázlatokat készítettek Pest-Budáról, vagy egyes városrészekről, egy dologban csodálatos módon megegyeznek: a külvárosokra nagyon kevés súlyt helyeznek. Innen van az, hogy a vonatkozó krónikák a külvárosok számában és elnevezésében annyi eltérést mutatnak. Zeiller ulmi krónikája (1644), W. Dilichius (1609), Zimmermann (1605), J. Gradelehnus (1665), Birken (1674), hasonlóképen az olaszok közül Ercole Scala (1685), a L'origine del Danubio 168Y-ÖS veneziai kiadása, Marc Antonio Pigafetta «Itinerario»-ja, melyek nem egymásból írnak át, hanem különböző önálló forrásokból hol több, hol kevesebb városrészt említenek s azok egymástól elhatárolását is másképen végzi majd mindegyik. Természetes, 1 Helyénvalónak tartjuk itt a budai ostromok rövid kronológiáját adni: . 1526-ban a Budára jövő szultán kímélni akarja a várost, de «másrészt szabad rablást engedett katonáinak. . .» «A boltozott házakon kívül minden a lángok martaléka lett.» 1527 augusztus havában Ferdinand foglalja el Szapolyaitól. Ez alkalommal a külvárosok nagyon sokat szenvedtek. 1529 szept. ió^án a török veszi el s jooo főnyi őrséget helyez ide. 1541. Roggendorf kísérli meg az elfoglalást. 1542-ben Brandenburgi Joachim őrgróf vezérlete alatt ostromolják sikertelenül a keresztény hadak Budát. 1598-ban Pálffy és Schwartzenberg ostromolják — ismét sikertelenül — Budát. «A külvárosok, a Gellérthegy s majdnem az egész körülfekvő vidék a keresztények hatalmába esett» . . . 1602-ben újabb sikertelen kísérlet, úgyszintén 1604-ben is. Ezután közel 80 évi szünet jön, majd következik : 1684, és 1686, a végső diadallal. V. ö. Bubics : Cornaro jelentései.