Budapest Régiségei 10. (1923)

Láng Nándor: Herakles és Omphale : elefántcsontrelief az Aquincumi Múzeumban 3-34

9 a szűk ruhát és övet magára öltse, — a karpereczek szét is pattannak izmos karjain —, addig a ruhacserének rhetorikus pathosszal előadott művészi és részletes rajza Ovidius IX. heroidájában l sajnálkozó részvéttel tölt el Deianira irányában, ki férje legfrissebb hűtlenségének láttára levélben önti ki szíve keservét, mindazt a fájdalmat, melyet idegen nők miatt el kellett szenvednie, s ezek sorában megemlékezik Omphaléről, ki győzhetetlen férjét buja szerelme igájába hajtotta s a márczona hőst elpuhult rabszolgává tette. Ovidiusnak e sorai úgy hatnak ránk, mintha aquincumi reliefünk magyarázatául írta volna; a mit a művész alakjainak mesteri beállításával, tartásuk és arczkifejezésük beszédességével ki akart fejezni: a Zeus fiának sorsán, sülyedésén érzett szánakozást, az egész kompozicziót átható melancholiát, azt mesteri szavakkal tolmácsolja nekünk Deianira panaszában a költő. j3 Egy szeretőd, a legújabb bűnödet említem én csak : Lyd Lamus ekkép lett, általa fattyufiam. Mœandros, mely a^on földön mind egyre bolyongva Fáradt árjaival szüntelenül kanyarog, Csüggni arany lánczot látott a heraklesi nyakról, Melynek az ég boltját hordani könnyű vala. Nem szégyelte vitéz karját befedni aranynyal, ÓO És dagadó izmát drágakövek takarák. E karok ejtették el Iám Nemeának a szörnyét, Melynek a bőrét bal válladon ott viseled. Borzas fürteidet szalagokkal tudtad övezni : Szebb dísz volna fehér nyárfa heraklesi főn. S nem szégyelled-e, hogy, mint Lydia léha leányát, A derekad divatos maeoni öv köriti ? Nem jut-e már szörnyű Diomédes képe eszedbe, A kinek emberhúst ettenek a lovai r Látna Busíris ilyen viseletben, a kit te megöltél, 7

o Szégyelné, hogy az ő győztese e\ lehetett ! Lánczodat Antaeus le akarná tépni nyakadról, Restellvén, hogy erőt rajta ilyen pulya vett. Tartád a kosarat, mondják, jón lányi seregben S félve lesed úrnőd büszke parancs szavait. Annyi ezer bajban győztes kezedet, te; Herakles, Nem szégyelled-e, hogy sima kosárra teszed, Hogy vaskos fonalat íonogatsz vaskos hüvelyeddel És szép úrnődnek kénye szerint robotolsz Ah, a mikor te kemény ujjal sodorintod a szála!, 80 Hány orsót széttört már a te szörnyű kezed ! 1 Ov. Her. 9, 5?—118. Bndapcst Régiségei. X.