Budapest Régiségei 9. (1906)

Finály Gábor: Az Aquincumi Muzeum terra sigillata darabjai : felolvastatott a Régészeti és Embertani Társulat 1904 január havi ülésén 73-102

90 26. ábra. III. Csoport. Vadássj eleu etek és állatok. A vadászjelenetek typikus képét láttuk az /. ábrán, a melyből egyúttal az is kivehető, hogy nem vadászatot ábrázol a szó igazi értelmében, hanem venatiót, circusi mutatványul előadott küzdelmet a venator és ragadozó állat között. Ha tehát lentebb vadászatról szólunk, mindig ezt a venatiót fogjuk érteni. A 26. ábrán lerajzolt, töredékeiből összeállított csésze is mutatja a minta készítésénél követett eljárás módját; mintáz/. ábra csészéje. Az ábrázolt jelenet középpontjának a lovast tekintve, látjuk, hogy a lovon ülő alak hátrafordulva felemelt karddal készül rávágni a nyomában vágtató ragadozó állatra, a melyet csak karmai és hosszú farka után lehet oroszlánnak nézni, feje nem mutatja a macskafaj gömbölyded koponyáját. A ló maga is nyargaltában hátrafordítja fejét. A ló előtt szembe ugró párducz látszik, ezentúl újra az oroszlán és így tovább. A második sáv az ábrán alig felismerhető kis őzekből van készítve, a melyek szabálytalanul hol jobbra, hol balra fordulnak. A harmadik sáv balra futó nagyobb őzekből áll, a legalsó, negyedik pedig szabályos váltakozással jobbra futó kis kutyákból és szarvasokból van összeállítva. A lovas és az őt üldöző farkasfejű oroszlánlábú állat nagyobb méretben, de a legkisebb részletekig egyformán, bár más állat, úgy látszik párducz van alattuk, megvan egy töredéken is (27. ábra), a miből az következik, hogy ez az idom eredetileg valami összefüggő jelenetnek volt alkotó, része, és mint kedvelt kép elterjedt a közönség között, helyet kapott az asztali edényeken mint lóhátas vadász, pedig eredetét alighanem valami csataképen kell sejtenünk, ép úgy mint a 28. ábra lovasáét, a mely ismét az 7. ábra lovasának hűséges párja, de a mint látszik külön mezőben áll, kitölti a csésze díszített részét a két párkány között, s a társaságában látható 27. ábra.