Budapest Régiségei 9. (1906)

Finály Gábor: Az Aquincumi Muzeum terra sigillata darabjai : felolvastatott a Régészeti és Embertani Társulat 1904 január havi ülésén 73-102

«1 Vestalis, Ursinus. E nevek közül a dűlt betűkkel kiemeltek a Pannoniával szomszédos Noricumban és Rastiában sem fordultak elé. E nevek közül a Datius és Rauracus bizonyára gallus törzsbeli ember neve. Andegenus is az Andegavi népnévvel vethető egybe, a többi név közül, eltekintve a kétes olvasásuaktól, a Melaus, Mercussa, Sexamus és Vagirus barbár névnek látszanak ; hogy ezek is galliai, vagy pannóniai embert jelentenek-e, bajos volna eldönteni. A Schuermansnál előforduló nevek mellé odaírtam az ismeretes lelőhelyek provinciáit, tekintet nélkül arra, hogy az illető név nominativusban vagy genitivusban, f., m. vagy of. toldással stb. áll-e. Akad ugyan olyan név is, a melynél a bélyeg szövege az eddigi leletek szerint provinciánként határozott külömbséget mutat (pl. Sch. 5621. VENICARV és 5622. VENICARVS Germaniából, Ç623. VENICARVS.F Britanniából), de az anyag még hiányos arra, hogy e külömbségeket pontosan meg lehessen figyelni. Változatosabb képet tár elénk a terra sigillata edények másik csoportja, a domborművesek. E domborművek magából az edény anyagából vannak formába nyomva, nem külön rátéve a sima falú edényre. A készítő fazekas t. i. a kész mintába forgatta bele agyagját és benne hagyta megszáradni, úgy hogy a száradás közben kissé összehúzódó nyers agyag magától kiesett a formából. Ennélfogva az edény készítése és a forma készítése egymástól időben távoleső foglalkozás; a forma készítése volt tulajdonképen a fazekas mesterségének művészi oldala, az edény elkészítése már közönséges kézimunka, úgy hogy míg a sima edényeknél (a melyeknél az edény alakja és finomsága volt becses) a kész edény fenekébe nyomták bele a készítő vagy gazda nevét mutató bélyeget, a domborműves edényeknél e bélyeg a formába volt belenyomva, ezért az edényen fonákul látszik (1. Függ. 24., 25., 26., 34., 36a;., b)., 41., tfa)., 62., 69., 78., 123., 159., 172., 173., 177., 184. sz.). Megtörtént az is, hogy a domborművek közét tölti ki a művész neve, már nem fonák, hanem a formában készített fonák benyomatról helyes állású betűkkel, nem bélyeg formájában (Függ. 56c)., 37. sz.). Néha azonban a díszítés felett simán hagyott peremen az 1. csoportbeliekhez hasonló, helyes állású bélyeg van a 2. csoportbeli edények falán (Függ. 32., 35., 90., 140., 143. sz.), ezekben már természetesen nem a forma, hanem az edény készítőjének a nevét kell keresnünk. A forma készítése, az Aquincumban talált domborműves edények díszítéseit tekintve, tulajdonképen még sem művészi munka. Az épen maradt csészéken igen jól megfigyelhetjük, hogy az edényen domborúan látszó ábrázolás, a mely tehát a formában honorúan volt belemélyítve, nem művészi Budapest Régiségei, IX. **