Budapest Régiségei 9. (1906)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Muzeum kőemlékeinek negyedik sorozata 33-72

ásás alkalmával. Közelében került napfényre egy év múlva a 33. szám alatt ismertetett sarkophág. Zdeborszky úr ajándéka. A szobor egy négyszögű talapzaton álló nőt ábrázol, majdnem életnagyságban. Feje hiányzik, leomló fürtéinek végei a két vállat érik. A testet kettős ruha takarja. Az alsó ruha (stóla) az egész testet mélyen a földig befödi, de csak fönn a mell jobb felét fedő ránczos része és a térdeken alul látható. Többi részét eltakarja a köpeny (palla), mely a jobb karról a mellen át rézsútos irányban fölmegy a bal vállra, egyetlen vastag ránczba szedve, melyet a jobb kéz elől összefog, hátul aztán szabadon lelóg s ismét jobbról a térden alul fel van húzva az előre nyúló bal karig s azon általvetve gazdag redőkben omlott le a bal láb mellett. A bal alkar s a róla leomlott redőzet letörött s csak az utóbbinak egy kis darabja került meg. A test a bal lábra támaszkodik, a jobb, melynek felső lábszárát túlhosszúra csinálta a szobrász, kissé hátrább áll. A nyakat s a jobb kart a csukló körül egy-egy gyöngysor díszíti. Az alsó ruha vastag redői alól csak a két láb beburkolt hegye látszik. Sajnos, hogy a fej hiányzik, de így is nyilvánvaló, hogy a szobor egy női személy képmása volt. Attribútuma nincs, hacsak a letört bal kéz nem tartott valamit, a mi egyik-másik istennőt jellemezhetett. De ez nem valószínű. A nyakat és különösen a kart díszítő gyöngysorok ugyanis a halandók viseletéhez tartoztak. Nem valószínű azért sem, mert ilyen nagyságban nálunk legfölebb az embereket ábrázolták. Ha kisebb kerek szobor volna, hamarább lehetne arra gondolni, hogy istennővel van dolgunk. Hasonló női'portraitszobrot látunk például a belgrádi múzeumban is.

1 A mennyiben közönséges halandók képmásairól van szó, e szobrok a legtöbbször az elhunytakat örökítették meg és síremlékek részére készültek. Maga a síremlék kápolnaszerű 1 Arch. Epigr. Mitth. XIII, j8. I. képpel.