Budapest Régiségei 9. (1906)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Muzeum kőemlékeinek negyedik sorozata 33-72

41 Attis cultusában is s tette népszerűvé az emberek előtt, kik Attis szomorú történetében saját múlandóságukat látták és szívesen hittek a feltámadásban. A mythus ezen vonatkozása a halálhoz könnyen érthetővé teszi, miért szolgált Attis alakja oly sűrűn a síremlékek díszítésére. De csak azon motivum szerint, a mint ezen a táblán is ábrázolva volt: a gyász kifejezéséül fejét egyik kezére támasztva, mintha elgondolkoznék az emberi élet gyors múlandóságán. Ezúttal Attis egy nagy kőlapon fordult elő, melynek architektonikus kiképzése semmi kétséget nem enged az iránt, hogy egy épülethez tartozott. Hogy pedig az csak sírkápolna lehetett, a mellett éppen Attis ezen ábrázolása tanúskodik. Nyilván a sírkápolna egyik oldalfalán állott s valószínű, hogy a másikon vele szemben egy ugyanilyen Attis-alak fordult elő. ilyen kőlapokat, melyekből a sírkápolnák oldalfalai állottak, különben már máskor is találtak Aquincum területén, nevezetesen a Finály-féle jégverem helyén két darabot, de ezek csak a sarokpillérekkel vannak ellátva.

1 Van aztán Tinnyén Vásárhelyi Gézánál is több ilyen darab, köztük a legnevezetesebb az, melyet egy tánczosnő alakja díszít.

2 Ujabban Duna-Penteléről kapott a Nemzeti Múzeum több e fajta kőlemezt, melyeket Hampel az Arch. Ért. (1906) 247. és 249. lapjain tett közzé. Ezeken az egyik széles oldallapot mindkét felől falpillérek szegélyzik s közbül az egyik darabon egy edényből fölfutó szőlővenyige, a másikon borostyáninda, a harmadikon egy oltár tetején álló genius fáklyára támaszkodva van kifaragva. Egy sírkápolna összes részei, úgy hogy azt újra összeállítani lehetett, Veczelen gróf Kuun Géza birtokán kerültek napfényre.

3 3. Diana kőfeje, mely nyaka közepén letört. Magassága 1972 cm. Ugyancsak Vargha Ignácz építőmester ajándékozta 1902ben, de már nem emlékezett vissza, hogy melyik óbudai építkezésénél találták. A haj kétfelé osztva két csavart fürtben szegi az arczot, míg a homlok fölött vízszintesen átkötött csomóba van foglalva. Az arcznak együgyű kifejezése egyszerűen a kőfaragó ügyetlenségének tulajdonítandó. Ez esetben is az eltorzított arczból legfölebb arra lehet következtetni, hogy nőé volt, egyedül a hajviselet 1 Kuzsinszky, Magyarország római emlékszerű maradványai. Beöthy : A művészetek története I. 2 Publicálta Ziehen, Arch. Ért. 1890. 42}. 1. képpel. 3 L. Beöthy id. munkájában I. 551. lapot, a hol nemcsak a képét közöltem, hanem le is irtam a hazai hasonló sirkápolnák méltatásával kapcsolatban. V. ö. Hampel, Arch. Ért. 1906. 250. 1. Budapest Régiségei, IX. 6