Budapest Régiségei 9. (1906)

Láng Nándor: Figurális terrakották az Aquincumi Muzeumban 3-32

25 test súlya a bal lábra nehezedik s a mellett ugyancsak bal kezét emeli magasra. Szemlét tartva az eddig publikált terrakottákon, konstatálhatjuk, hogy az aquincumihoz teljesen hasonló ábrázolás nem akad köztük,

1 s így tárgyalt terrakottánk a római kornak számtalan Venus-ábrázolása között — a szerelem istennője számra nézve az első helyet foglalja el a római agyagszobrocskák sorában — új változatot képvisel. Ebben rejlik érdekessége. Művészeti szempontból nem érdemel különösebb figyelmet, mint oly iparművészeti termék, mely a provincziális művészet alacsony színvonalán állva, csak arra szolgáltathat alkalmat, hogy rajta szemlélhetjük azt az óriási hanyatlást, melyet a görög terrakották művészete a római korban, római földön szenvedett. A Venus-szobrocskán kívül még három terrakottafej került napfényre Aquincum területén.

2 Ezek közül az oldalnézetben — eredeti nagyságban — közölt fej a teljes Venus-szobor fejének szakasztott mása, a melytől csak színében (sötétszürke, míg az téglavörös) és méretei szerint különbözik. Az ábra nyomán jobban figyelhetjük meg a hajviseletről,

3 valamint a mintázás nyerseségéről mondottakat: a fej hátsó részén semmiféle részletezés nincsen, azonkívül föltűnik nagy szélessége és a nyaknak bántóan aránytalan vastagsága. A másik fej, mely fehér agyagból van égetve,

4 csak felerészben maradt meg. Úgy látszik, hogy az az erő, mely a terrakottát elpusztította, szétrepesztette a fejet is és mivel a képmás elülső és hátsó részét adó két öntőmintából eredő részletek nem voltak nagyon erősen összetapasztva, ép az összerág asztás síkja szerint vált ketté.

5 Ez a fejecske (képünk természetes nagyságában 1 Blanchetnek a Galliában talált Venus-terrakottákra vonatkozó összeállításában (i. m. 156—176) sem fordul elő típusunk. 2 A Venus-szobrocskát és a férfifejet 1896-ban a vasúti töltés építésénél, a két női fejet az 190}. évi papföldi ásatások alkalmával találták. 3 V. ö. Wiegand-Schrader, Priene 552. 1. 417. á. 4 Ugyanilyen színűek a Toulon-sur-AUier körül talált gall terrakották ; ez az agyag állítólag Ó-Buda környékén is található. 5 Ennek a fehér terrakotta-fejecskének ugyanazon öntőmintából eredő második példánya a Magyar Budapest Régiségei. IX,