Budapest Régiségei 9. (1906)

Láng Nándor: Figurális terrakották az Aquincumi Muzeumban 3-32

2? Első pillanatra nyilvánvaló, hogy itt Venus ábrázolásával van dolgunk. A szerelem istenasszonyát PHEIDIAS ábrázolta először szépségének teljében, a mint a habokból kiemelkedik,

l de azért a meztelen Aphroditék csak egy századdal később, SKOPAS,

2 főleg pedig PRAXITELES 3 művei nyomán nyertek polgárjogot a görög szobrászatban.. A

IV. század óta egyre szaporodó, a hellenisztikus Ízléstől különösen kedvelt meztelen Aphroditék között legnépszerűbb tipusok : a fürdőbe szálló Aphrodite, a ki ruháját a mellette'levő vázára ejtvén, egyik kezével ölét, a másikkal keblét takarja el, és az Anadyomehe, melynél a ruhadarab már járulékként sem szerepel s helyette delfint látunk oldala mellett annak jelzésére, hogy az istennő a tengerből emelkedett ki; ennél a változatnál rendesen megmaradt a melle és öle elé tartott kéz, míg az Anadyomene másik típusánál az istennő nem leplezi szépségét, hanem mindkét kezével hajából kifacsarja a vizet, A rómaiak minden gyökeresebb változtatás nélkül vették át Venus ábrázolására a görögöktől teremtett Aphrodite-tipusokat. A nagy szobrászat alkotásai között nem kapunk példát terrakottánk típusához^ hisz az a dresdeni szobor

4 is, melynél fnég a hátat borító köpeny szerepel, bár lábállása a mienkhez hasonló, a kezek tartásában teljesen eltér, a mennyiben jobb kezével fogja a ruhának felső csücskét, míg annak bal oldali része bal alsó karján van általvetve. A terrakották gyártói inkább a festészet nyújtotta példák

5 és a bronzszobrocskák

6 nyomán dolgoztak, hol szolgailag, hol meg szabadabban utánozván azokat. De a bronzszobrocskák között sem akadunk az aquincumi Venus mintaképére, hisz annak egyik jellemző motívuma, a hátát borító, elül jobb- és bal oldalt is látható drapéria ép oly idegen a meztelen Venust ábrázoló kis bronzoktól, mint a milyen természetes, az anyagtól föltételezett, a könnyebb technikai kivitel szempontjából választott járuléka a terrakottának. A Kr. után következő II. és III. században már teljes hanyatlásnak indult a terrakották technikája, mely egykoron Tanagrában, Myrinában a bronzszobrocskák kevésbbé zárt testtartását, az anyagtól nem korlátolt szabad taglej tését nagy tökéletességgel utánozta s nem riadt vissza attól, hogy egy-egy terrakotta öntéséhez 10—i $ mintát használjon. Most a mesterek arra törekesznek, hogy két öntőminta segítségével állíthassák elő apró istenképeiket, 1 Az olympiai Zeus-szobor trónusának díszítésénél, Paus. $, 11, 8. 2 Plin. n. h. jó, 26. 3 Plin. n. h. 56, 20. 4 Reinach, Répertoire de la Statuaire. I. jj6.1. 5 Furtwängler, Saml. Sab. II. 7. 1. 6 Blanchet, i. m. 74. 1.