Budapest Régiségei 9. (1906)
Láng Nándor: Figurális terrakották az Aquincumi Muzeumban 3-32
_ü> lakás díszítésére szolgáltak, s főleg fali fülkékben kaptak volt elhelyezést. A szobákban, valamint a kertet szegélyező falakban ugyanis annyi fülke fordul elő, hogy lehetetlenség azokat mind larariumnak magyarázni. Mellőzve az Itáliaszerte (Praeneste, Gabii, Nemi) talált, a pompeji példányokhoz hasonló terrakottákat, áttérhetünk a római provincziákban előforduló agyagszobrocskákra, melyeket legjobban a francziaországi Allier folyó mentén működő gyáraknak nagy számú ránk jutott termékeiből* ismerhetünk meg. Ezekhez hasonló terrakották kerültek el Francziaország számos más helyén, 2 Angliában (Colchester), továbbá — hogy csak a főbb lelőhelyeket említsük — Liège vidékén, a Rajna mentén, a hol Köln volt gyártásuk főhelye, valamint Salzburg mellett. 3 Az Alliervölgyi gyárak, melyeknek hagyatéka a moulinsi és saint-germaini 4 múzeumokba vándorolt, látták el Gallia egyéb vidékeit termékeikkel, mint azt a tipusok azonossága és az agyag sajátos fehéres szine alapján megállapíthatjuk. A galliai szobrocskák korára nézve Caesar hadjáratai adják a terminus post quemet. Hogy meddig gyakorolták a műiparnak ezt az ágát, azt nem állapíthatjuk meg pontosan; valószinű, hogy a III. századig, miként azt a németországi terrakottákra vonatkozólag kimutathatjuk. 5 A terrakották használatát Róma katonái és gyarmatosai vitték be a provincziákba, szokásaikkal és vallásukkal együtt. A hol a rómaiak megvetették lábukat, ott helyi gyárak keletkeztek, melyeknek mesterei a megrendelők szükségeihez alkalmazkodván, az importált minták után dolgoztak. Gyártmányaik magukon viselik a provincziális eredetnek jegyét ; technikai és stilisztikai szempontból további hanyatlást mutatnak Pompeji terrakottáihoz képest, tárgyi tekintetben pedig egyes tipusok visszatükröztetik azt a hatást, melyet a meghódított nép vallása a rómaiakra gyakorolt. Specziális gall istenségnek kell vennünk azt az általános elterjedésnek örvendő típust, 6 mely a nem hangsúlyozott megjelölésével meztelen nőt ábrázol, merev tartásban, egymás mellé helyezett lábakkal, lelógó karokkal; a mellén és lábszárai mellett szimmetrikusan elhelyezett rozettáknak jelentését még nem sikerült megmagyarázni ; az egész ábrázolásnak pendantját nem találjuk sehol sem s a 1 Tudót, Collection de figurines en argile ; oeuvres premières de l'art gaulois. (Paris, i860). — Blanchet, Etude sur les figurines en terre cuite de la Gaule Romaine. Mémoires de la Société nationale des Antiquaires de France. 1890. 65—224. 1. 2 Heuzey, Rev. arch. 1888. 14c — 1Ç9. 1. 3 Walters, History of ancient Pottery (London 1905), II. j8j. 1. 4 S. Reinach, Cat. somm. du Musée des Antiqu. nation. (Paris, é. n.) 114—118. 1. 5 Blanchet, i. m. 106. 1. 6 Tudot, i. m. 28. jo. kép; 24. t. B.