Budapest Régiségei 9. (1906)

ÉRTESÍTŐ - Éber László: A budai felhévizi Szentháromság templom maradványai 209-211

210 fülkeszerű alapon papi személy domborművű képmásával van díszítve. Az elhunyt feje párnán, jobb keze szívén nyugszik, bal kezében könyvet tart. Alul a jobb (heraldice) sarokban van czímerpajzsa, kardot tartó egyfejű sas képével. A síremlék kivitele gondos, szabatos, a nélkül azonban, hogy nagyobb művészi értékre igényt tarthatna. A középkori síremlékek ama tömegéhez tartozik, a melyek nagy technikai készséggel, de inkább iparszerűleg, hagyományos módon állíttattak elő. Az elhunyt kilétét a sírtábla körirata árulja el. A gótikus minusula betűs körirat a következő: Scpulcru[m] venerabilis viri bartholomei filii martini filii sandrini de gergellaka hui[us]alme eccl[esi]e sancte trinitatis p[rœ]positi obyt anno d[omi]ni m°cccc° LXIX. A sírtábla tehát Bertalan, a Szentháromság egyház prépostjának emlékére készült, a ki Mártonnak, Gergelylaki Sándor fiának volt a fia és 1469-ben halt meg. Ez az adat értékes módon gyarapítja és részben helyesbíti ismereteinket. Némethy

1 a felhévvizi prépostok sorában elsőnek Bertalant említi meg, idézvén czímét is az Országos Levéltár egy okmányából, mely 1457 augusztus 6-án kelt ; «Venerabilis et honorabilis vir, Dnus Bartholomeus ppositus ecclesie sancte Trinitatis de Superioribus calidis aquis Suburbii Castri Budens Collegiate ecclesie.» Bertalan még egy 1460-ban kelt okmányban fordul elő. Némethy szerint: «Bertalannak valószínűleg közvetlen utóda De Pruis János volt, ki húsz éven át (1472—92.) bírta a prépostságot, míg szerzetbe nem lépett ...» A prépostok sorozatában (34, 1.) azonban Bertalan idejét csak 1457—60. évekkel jelöli, az 1460—1472-ig terjedő időt pedig kérdőjellel látja el. A sírkő tanúsága szerint Bertalan 1469-ben halt meg, megkapjuk tehát prépostságának alsó határát. Épen ebben az évben lépett a morva Pruis János, utóbb váradi püspök, Mátyás király szolgálatába, úgyhogy Bertalannak a prépostságban közvetlen utódja nem lehetett. Ki volt ez a Bertalan prépost, Gergelylaki Márton fia ? A Gergelylaki előnevet a ma már 1 I. m., 14. 1. kihalt két sárosmegyei Buzlay nemzetség egyike viselte, még pedig az előkelőbb ; a másiknak Buzlai volt az előneve. A gergelylaki Buzlai család legkiválóbb tagja volt Mózes, királyi udvarmester és Tolnamegye főispánja, kinek veje Báthory György királyi főlovászmester volt. Buzlay Mózes pecsétje szerepel azon az 1511-ki harminczhat pecsétes oklevélen is, melyet Csánki Dezső ismertetett.

2 Czímere a sas, ugyanaz, a melyet Bertalan prépost síremlékén is látunk, csakhogy itt a pecsét czímerét övező sárkányrend nélkül. Bertalan felhévvizi prépost teljes neve tehát gergelylaki Buzlay Bertalan volt. E mellett az adat mellett azonban a sírtábla különösen azért is érdekes, mert kétségtelenné teszi, hogy az a templom, a melynek romjai között találták, a Szentháromság temploma volt, az a templom tehát, a melynek helyét, Bonfini és , Oláh futólagos értesítései szerint, a mai Császárfürdő környékére tették. Most már tudjuk, hogy ez a templom Ó-Budától valamivel távolabb, dél felé állott, körülbelül azon a tájon, a hova Rupp a Szent Tamásról nevezett plébániatemplomot helyezte. . A mi magát a templomot illeti, a melynek maradványai közül Bertalan prépost nevezetes síremléke előkerült, annak egykori alkatáról, alaprajzi elrendezéséről és fölépítéséről nem alkothatunk magunknak eléggé megbízható, teljes képet. Fájdalom, igen alapos pusztításnak esett áldozatul, későbbi építkezések rendetlen nyomai is zavarossá tették a helyzetet, azonkívül pedig az új bérházépítés czéljait szolgáló földmunka természete és gyors menete legalább e sorok írójára nézve lehetetlenné tette, hogy a templom alkatáról és részleteiről kielégítő módon tájékozódjék. A falak maradványai átlag két méternyire voltak a talaj jelenlegi színe alatt. Anyaguk túlnyomó részben gondosan faragott terméskő. Teljes határozottsággal meg lehetett állapítani a templom hajójának szélességét, a mely 1070 métert tett ki. A hajó belső fölösztása — egyébiránt a templom egyhajós volt — nem volt föl2 Turul, 1887, 53. 1. — V. ö. Siebmacher, Wappenbuch. Der ungar. Adel, Supplementband, 29. 1. ; Csánki, A. Buzlay czimer, Turul, 1888, 93. 1.